Bianca blogja

Az asszony most is ott volt a temetőben.. A sírt rendezgette, simogatta. A hatalmas sírkő dölyfösen állt, mellette régi virágok a földön, a vázákban gyönyörű teltfejű krizantémok pompáztak.

Temetői ismeretség volt, már eljutottunk a rendszeres beszélgetésig.
- Nem rég jöttem. Pesten voltam, hálaadó misét mondattam. Gyönyörű volt. Kértem Jézusomat, legyen gondja az én szeretteimre, legyen jó helyük és készítsék nekem is a helyet – mondta elérzékenyülten.

- Szép lehetett. Na én megyek, Jön?- kérdeztem

- Igen, csak még ezeket – azzal a sírról leszedett régi virágokat összenyalábolta- elviszem Jézusnak.

Helyes, nem árt, ha ennyi kérés után az ember egy kis fonnyadt virággal kifejezi háláját…

 

Szösszen a lágy szellő
pókháló meglebben
csermelynek partjánál
őzsuta fél, rebben
riadtan feltekint
szívében már érzi
gyönyörű agancsú
párját elveszíti
mert kell a passzió,
a sport, szórakozás
jól érzi magát a
vörös képű vadász
övé a pillanat,
mikor szívet talál
- üveges tekintet
dermedő szőr ruha
dekorált agancs lesz
egy gazdag házfalra -
Erős vagy, hisz kezed
puskaagyat markol,
fő, hogy megtehetted
és nagyon élvezted,
- átlépve a határt -
élőre te hoztad
 a halált…