Bianca blogja

Ha távoznom kell e mennyországból
(mert azzá tetted nekem a Földet)
nem akarom, hogy Neked fájjon
csak lepke módra megérintlek
úgy búcsúzom, hogy ne is érezd
arcodon  vágyó simításom
észrevétlen röppenek el, de
 emlékedben  - ha lelked kíván -
 bárhonnan, hűen visszaszállok…
…

Madárka, madárka…

Kárpátok, Kárpátok
vegyük végre észre
hogy minden embernek
hogy minden embernek
egyszínű a vére

Európa szerte
a sok nemzetségnek
magyarnak szlováknak
szerbnek vagy románnak
nem egy anyanyelve

Mert az édesanyád
más nyelven szól hozzád
egyenlő a jogod
egyenlő a jogod
nem vagy különb másnál

Élj hát szeretetben
gyalázkodás nélkül
méltón ember módra
méltón ember módra
tiszteletet adva

Madárka, madárka
csácsogó madárka
vidd el a levelem
vidd el a levelem
szerte a világba…

Bil-bil billeget
egy kis madár lépeget
színes tolla elkápráztat

Bim-bam élvezed
a harang kondul neked
misét hirdet, délt húz, gyászol.

Tik-tak szerkezet
időt mutat s kergeted
vagy szeretnéd mindig álljon.

Dib-dob a szíved
tárd ki, éld az életed
ne remegjen, bátran szálljon…

(Életkedved repítsen
a szeretet vezessen
amit kaptál becsüld meg
add tovább gyermekednek
 karban tartod lelkedet
nem hagy el a becsület
tisztán lépsz a nagy- útra
- már várnak, napra készek -
bölcsődtől koporsódig
Teremtőd kísér téged...)

Ember kérlek sétálj velem
madárcsicsergős ligetben,
réten, erdőn, patak partján,
mivel mienk ez a Világ
ismerjük meg a tárházát,
a sok szépet, rejtett kincset
- ne gondolj a zord időkkel
megvan itt mi melegít fel -
Fogadj el egy nyújtott  kezet
- láss benne nyílt, érző lelket -
lehet eres, kidolgozott,
lehet apró és izgatott,
fordulj felé szeretettel
veled lesz egy másik ember…

Mondd  az embernek
mennyi az értéke
ér valamit  kor
és tapasztalat, vagy
átnéznek rajta
mint megunt nappalon
rég elhált nászon
divatja múlt, lejárt
 dallamon?