Berta.Bela blogja
Üzenet
Üzenet
Üzenem néked az út porával ,a lehulló virággal,
Üzenem néked én az múló világgal ,szél viharával,
Üzenem néked én a hajnal hasadtával, az ébredő világgal,
Üzenem néked én a felkelő nappal, az éltető sugárral,
Üzenem néked én az éjszakával,a legszebb álommal,
Üzenem néked én a rózsaszállal, szívem virágával,
Üzenem néked én szerelmem érted ég ,még élek én,
2009 Berta Béla
21. éve
Apám jussa
Még fiatalos szemmel nézed végig az ősi birtokot, kezed
pihen a kaszán ,s nem tudod, mit hoz a holnap rád.
Suhintsd a kaszát és vágd, ne kíméld, az osztályrészed
ez apám. Vágd hol az est még, addig fogd a kaszát.
Amíg jussod nem más, mint robot, s ha jő ő a kaszás, ki suhint,
s nem kérdi az élet mit rótt rád apám, ez a múltad s jövőd
Jó apám.
Jönnek majd a demokraták, kik ígérnek neked, nekem, s nekik
,hogy a régi juss, az ősi birtok, mit elvettek ők, az a tiéd.
De kik ők neked apám, mert nekem nem azt adták mit ígértek.
Nagy hű-hóval szózattal hirdetve hitvány szónoktól,
Polgárok idehallgassatok, ez a ti jussotok, másnak ne
higgyetek csak nekem, nekünk, s közben tömik a zsebük,
Jó apám.
Suhintsd apám, ne kíméld, csak vágd, ne törődj vele, hogy
véres anyám tenyere, s kérges a tiéd, az élet neked már
mást nem ígér, csak verejtéket és vért. S ha feltámadsz,
s látod hová lett az ősi jussod , mit tett vele a sok gaz,
hidd el ez mind igaz, igaz bizony ,hogy verejtéked mind
hiába, az új gazok elvették, jussod és gyümölcsét ,
Jó apám.
A padlást emlékszel, ki rabolták a gazok ,akkor, s most,
most keresd a földed, s nem találod , pedig ott van .
Hol lenne másutt, s mégis eltűnt, elorozták az új gazok.
Hej apám suhints, s vágd, de ne csak a gabonát írcsad,
a gazt is. Ne hagy írmagját, mert tőled s tőlem újból
a jussunkat elorozzák ,elveszik a gaz, hamis próféták ,
Jó apám.
Emlékszel mily nagy volt a szegénység, s az ínség akkor,
most hittük azt, hogy az emberi élet valamit ér s ígér.
Mi lett abból miért dolgoztál, szenvedtél nappalt és éjt.
Elvették, mind azt, ami szent volt, neked s nekem s nekünk.
De már elfogyott minden erőnk és hitünk, nem maradt,
nem maradt más semmink, semmink csak rossz emlékünk,
Jó apám.
De én hiszem még, hogy a napkelte majd felváltja az éjt.
Ez az ősi bírtok a magyar ősi föld, azé lesz ki érte adta
erejét, szívét és lelkét. Megérdemeljük, mert itt születtünk,
ez a miénk ,még akkor is, ha más tapossa az ősi birtokot,
amiért őseink vére hullott. Lesz tavasz s lesz nyár még.
Szól majd a pacsirta még a földek felett, s hallod a dalát,
Jó apám.
2000. Berta Béla.
szilveszterkor
szilveszterkor
kezemben borral teli pohár,
fejemben kusza gondolatok,
s mennék vagy maradnék nem tudom,
s hol rá, hol rád gondolok tudom,
s nem hagynak a kusza gondolatok,
s ő szeret ,vagy sem ,s ha igen,
mondaná egyszer is valaki nekem,
s ha mondaná mit tennék nem tudom,
jaj mostanra oly részeg vagyok,
s fognám ha tudnám ,s ha tudnám,
akkor mondanám ,részeg nagyon
nem is vagyok ,ha jól tudom,
A vöröset jobban szeretem, ha igaz,
a telt ,kissé nehezet ,jaj talán nyom,
nem is oly fontos csak úgy gondolom,
s ha nem volna teli a pohár már,
talán nem is gondolnák rá már,
s nem kérdeném én magamtól azt,
hogy a bor mindig igazat mond,
s újból emelem poharam ,hogy
elhagyjanak a kusza gondolatok,
s inkább most arra gondolok, hogy
mi lenne velem ha józan maradok,
de az ó év már úgy is elhagyott,
így hát fogom a poharat míg bírom,
s megint csak jó barátként őt, a bort
iszom, s már úgy érzem nincs is,
már ez sem fontos ,ja gondolatom,
s a szőke az hol terem ,nem is tudom,
ő finom ,oly édes , nemes, kedves,
de, hol terem azt nem tudom,
ezt már úgy gondolom ,mintha már,
volt gondolatom, de hát iszom,
ja az új év az nagyon kedves ,de
még nem ismerem, de úgy tudom,
ha ő is bor akkor meg kóstolom,
Berta Béla Pécs l998 december 31.
karácsonykor
karácsonyi szeretet
amikor az est lehull szívünkben örömtűz gyúl,
s ahogy az esti harang szól, zúgása a világnak szól,
hirdeti hangosan azt ,hogy szívünkben békesség van,
s imáink nincs hiába, mert isten azt meghallja,
hogy lelkünk csendben egymásért imát mond,
a szeretet ne csak az ünnepé legyen, s féltett kincsünk,
mind mikor kezünk térdelve imára tesszük, szeretetet
adjunk egymásnak, s velünk van istenünk, ha igaz szívünk.
Berta Béla
régi és új emlékképek
Karácsony
Emberek az utcán jönnek s mennek,
lehorgasztott fejjel az életért küzdenek,
néhol meg állnak ,egy félszeg mosollyal,
mi illendőségből a száj szegletébe oson,
életük bizonytalanság , nincs már jövő,
nincs jelen sem , s hol van már a múlt ,
a régi életet , a mosolyt elvitte a hosszú út,
karácsony jön ,s hol a gyerekes öröm,
a napi gond sarkukban oson , a keserű üröm,
nem ezt várták , mind mást és mást ,
nem gonddal teli pohárt , mit ünnepen is ürít,
a jó kedvtől nevetve a szájukhoz emelnek,
gúzsban a lelkük ,s hamarosan a kezük,
fogytán már hitük ,mit érez már szívük,
régi kor , régi emlék , maradt még talán,
a rém ,mely kísért a századok során,
újból felébredt és itt nyargal tovább,
az ínség és szegénység előbújt a pokolból,
köztünk van újból, utána a fájdalom,
az anyák kik mernek szülni a holnapnak, bátrak,
mert ingoványos út az élet mindennap,
nem tudhatod, hogy mit hoz a holnap,
gazdagok a ti gőgös uratok,nektek van merszetek,
elvárjátok az öregtől alázón kézen csókolhasson,
nincs szégyen rajtatok , hogy éheznek miattatok,
mindent elvennétek , nincs becsület, sem erény,
csak alázat mindennap a következő napért,
még a reményt is elvennétek, minden fillérért,
éljenek emberek a ti elhízott embertelenségetekben,
az emberségből hitről a szószékről hirdetni,
hogy a megváltó jön , hogy majdan leszel boldog,,
de itt a földön éljetek tovább megalázó módón
dölyfös urak, mit hittünk, hogy eltűntet a századok,
megint itt vannak s élősködnek, mint vérszopók,
s tűrjük a félelmet , a nyomort, a letaszítottságot.
Berta Béla 2011