Könyvkiadás - Rendezvények - Versek

Nézegettem a régi verseimet /400 db/ és találtam egy olyat, amely egy női térdhez íródott, gondoltam megosztom veletek. Kíváncsi vagyok írt e valaki térdhez verset:-))

Mennyei forma

Oh, te mennyei forma, térdek legszebbike!

Villantsd rám szépséged szívem örömére!

Ne rejtsd szoknya, ne rejtsd! Hullj alá a földre!

Hadd bűvöljön e láb csinos ékessége!

Nem láttam még soha ily szűzies térdet.

A nap sugarai rajta halványodó fények.

Szemérmesség rebbenj fakó messzeségbe!

Gyönyörködtessen e térd csodás ledérsége.

Hajdúdorog, 2002. május 20.

egy pillanat részlete
ezernyi porszemen
szendergő ébredés helyett
most késhegyek
nevet
mert kínra mért csapás
a szép helyett
lehet
hogy színtelen
ésszerű
képtelen
de vagyok és émelygek
száll a szó
szép szemed
mélységes gyötrelmem
névtelen éntelen
s ha néha még élvezem
a fülsértő kéjlemezt
önkínzó érzelem:
ég veled
féltelek

Megsemmisült blogbejegyzéseim maradványait kinyertem a google-ból - már amit sikerült - így újra feltöltöm őket.

Mivel ritkán rakok fel - bizonyos megfontolások végett - verset az oldalra úgy döntöttem, indítok egy verseimből kiragadott részleteket tartalmazó sorozatot. Ez amolyan „ínycsiklandozás”, fogadjátok szeretettel!
 

„Gondolataimban sokszor feldereng
az a feketén-barna őziketekinteted,
s ajkad vérvonalának vadhúsos íve,
melyet naphosszat tépnék oroszlánhévvel.”
 
2001. szeptember 8. Hajnali 3 óra 58 perc.

 
„Mókuskerékhez láncolt tudatlan tudat,
Esküvői menet és szentbeszéd,
Utolsó kenetet feladó léha mozdulat,
Egy pártkönyvvel megváltott estebéd.”
 
2001. szeptember 19. 21 óra 25 perc.
 
 
„Önzőség hercegnője, udvari unalom.
Egyszerű parasztlány, zsugori tartalom.
Nevető harmadik, színdarabbot játszó,
megtépázott lelkű szívrabot íjászó.”
 
2001. november 8. 14 óra 5 perc.
 
 
„Felnézek a fellegekre,
nem érhetek égig,
megbolydult a kerek erdő,
szélfútta a rét is.
Te csak aludj, majd vigyázok,
riadt szemű őzem!
Csokorba szedem virágait
a beköszöntött ősznek.”
 
2001. november 12. 17 óra 10 perc.
 
 
„Melegséget áraszt a hideg téli éjjel.
Szívekben a ridegségnek hídja ég el.
A csillagok tompa fénnyé forrnak, mert értik,
természeti törvény, a hó szebben fénylik.”

2001. november 25. 23 óra 40 perc.

Megsemmisült blogbejegyzéseim maradványait kinyertem a google-ból - már amit sikerült - így újra feltöltöm őket.

Mivel ritkán rakok fel - bizonyos megfontolások végett - verset az oldalra úgy döntöttem, indítok egy verseimből kiragadott részleteket tartalmazó sorozatot. Ez amolyan „ínycsiklandozás”, fogadjátok szeretettel!

„Merengő fejek összesúgnak,
tetszetős az illem, eltérni bűn.
Szabad a sajtó, de kalodában a kéz.
Véres az iga, és van kinek szórnia.
Rég nevettél, a térről kiszorultál.
Még fényesítheted cipőjük orrát.
Nincs már íze, szalonna, tojással.”
                                        
2001. március 31. Hajnali 2 óra 20 perc.
 
 
„A nyitott ablak párkányán a szél
borzolja az első tavaszi ébredést.
Aranyló sárga virágszirmai esője
színezi az utcakövek szürkülő testét.”
 
2001. április 1. Hajnali 3 óra.
 
 
„Mesélték a pásztorok izzó farönkök köré ülve,
a lány arcán egy könnycsepp gyöngyként perdűlt le.
E gyöngyöt, aztán sok ezer véráztatta év múlva
a természet lassan, de biztosan, gyémánttá csiszolta.”
 
2001. augusztus 23. 23 óra 20 perc.
 
 
„Hosszú percekig csak ültem, néztelek,
s vártam, Te mindezt észre vedd,
de csak az alkonyi fény ölelt át,
fülembe súgva, mindez csak látomás.”
 
2001. augusztus 27. 22 óra. 50 perc.
 
 
„Most hideg tócsáit kerülgetem
a könnyhullató bíborszín égnek.
Majd megállok zárt ablakod előtt.
Még nyílhat, lassúzik az őszi idő.”

2001. szeptember 3. 16 óra 20 perc.

 
Megsemmisült blogbejegyzéseim maradványait kinyertem a google-ból - már amit sikerült - így újra feltöltöm őket.

Mivel ritkán rakok fel - bizonyos megfontolások végett - verset az oldalra úgy döntöttem, indítok egy verseimből kiragadott részleteket tartalmazó sorozatot. Ez amolyan „ínycsiklandozás”, fogadjátok szeretettel!
 
 
 
„Bocsásd meg, de rózsaszirmokkal borítanám be tested,
bocsásd meg, hogy ezt kívánja lázas, magányos testem.
Bocsásd meg, de szerelmet könnyen nem mos el az eső,
bocsásd meg, ha emiatt érzem azt, soha nem lesz késő.”
 
 
1997. augusztus 25.
 
 
„Kívánhat e szebbet ajkam mézédes ajkadnál?
Szelektől borzolt, de testtől forró hajnalnál?
A pillanat örömét velem kell, hogy érezd.
Miként ereidben zubog rubinvörös véred.
És számít a világ kusza, zavart rendje?
Minden embernek megvan a maga keresztje.”
 
 
1999. Március 7.
 

„Szemedbe nézek, az égboltot látom,
s megannyi csillag fénylik a szádon.
A hajnali ködben fürdik a tested,
s máglyaként lobban a gyönyör szívedben.”
 
 
1999. június 8.
 
 
„Kárpátok közt hazatértünk. Árpád népe visszatért.
Ősmagyar a székelynéppel vér a vérrel együtt élt.
Harcosaink büszke árját rettegték az ellenek
Hódításunk híre szárnyalt, s törtek zúztak a fegyverek”
 
 
1999. augusztusa.
 
 
„Szemeidnek smaragd fénye áthatol a sötétségen
Így látom, igézően villanó mosolyod csalfaságát
Női lényed előtt térdre ereszkedni immár balgaság volna
Földre hulló virágszirmok sóhaját sodorja a szél”
 
1999. december 20.