Megsemmisült blogbejegyzéseim maradványait kinyertem a google-ból - már amit sikerült - így újra feltöltöm őket.
Mivel ritkán rakok fel - bizonyos megfontolások végett - verset az oldalra úgy döntöttem, indítok egy verseimből kiragadott részleteket tartalmazó sorozatot. Ez amolyan „ínycsiklandozás”, fogadjátok szeretettel!
„Merengő fejek összesúgnak,
tetszetős az illem, eltérni bűn.
Szabad a sajtó, de kalodában a kéz.
Véres az iga, és van kinek szórnia.
Rég nevettél, a térről kiszorultál.
Még fényesítheted cipőjük orrát.
Nincs már íze, szalonna, tojással.”
2001. március 31. Hajnali 2 óra 20 perc.
„A nyitott ablak párkányán a szél
borzolja az első tavaszi ébredést.
Aranyló sárga virágszirmai esője
színezi az utcakövek szürkülő testét.”
2001. április 1. Hajnali 3 óra.
„Mesélték a pásztorok izzó farönkök köré ülve,
a lány arcán egy könnycsepp gyöngyként perdűlt le.
E gyöngyöt, aztán sok ezer véráztatta év múlva
a természet lassan, de biztosan, gyémánttá csiszolta.”
2001. augusztus 23. 23 óra 20 perc.
„Hosszú percekig csak ültem, néztelek,
s vártam, Te mindezt észre vedd,
de csak az alkonyi fény ölelt át,
fülembe súgva, mindez csak látomás.”
2001. augusztus 27. 22 óra. 50 perc.
„Most hideg tócsáit kerülgetem
a könnyhullató bíborszín égnek.
Majd megállok zárt ablakod előtt.
Még nyílhat, lassúzik az őszi idő.”
2001. szeptember 3. 16 óra 20 perc.
Vers