Megsemmisült blogbejegyzéseim maradványait kinyertem a google-ból - már amit sikerült - így újra feltöltöm őket.
Mivel ritkán rakok fel - bizonyos megfontolások végett - verset az oldalra úgy döntöttem, indítok egy verseimből kiragadott részleteket tartalmazó sorozatot. Ez amolyan „ínycsiklandozás”, fogadjátok szeretettel!
„Bocsásd meg, de rózsaszirmokkal borítanám be tested,
bocsásd meg, hogy ezt kívánja lázas, magányos testem.
Bocsásd meg, de szerelmet könnyen nem mos el az eső,
bocsásd meg, ha emiatt érzem azt, soha nem lesz késő.”
1997. augusztus 25.
„Kívánhat e szebbet ajkam mézédes ajkadnál?
Szelektől borzolt, de testtől forró hajnalnál?
A pillanat örömét velem kell, hogy érezd.
Miként ereidben zubog rubinvörös véred.
És számít a világ kusza, zavart rendje?
Minden embernek megvan a maga keresztje.”
1999. Március 7.
„Szemedbe nézek, az égboltot látom,
s megannyi csillag fénylik a szádon.
A hajnali ködben fürdik a tested,
s máglyaként lobban a gyönyör szívedben.”
1999. június 8.
„Kárpátok közt hazatértünk. Árpád népe visszatért.
Ősmagyar a székelynéppel vér a vérrel együtt élt.
Harcosaink büszke árját rettegték az ellenek
Hódításunk híre szárnyalt, s törtek zúztak a fegyverek”
1999. augusztusa.
„Szemeidnek smaragd fénye áthatol a sötétségen
Így látom, igézően villanó mosolyod csalfaságát
Női lényed előtt térdre ereszkedni immár balgaság volna
Földre hulló virágszirmok sóhaját sodorja a szél”
1999. december 20.
Vers