Beátrix blogja

Áll egy lány a szemafornál,

Áll ott és csak vár,

Hogy a a lámpa zöldre váltson

És az utján tovább járjon.

De nem vált a lámpa,

Elindul autók kígyózó sora.

Csak úgy süvítenek a járda szegélyen

Ácsorgó-bamba-szomorú lány elött.

A szél rövid barna haját szembe fúja,

De a lány szív fájdalmával van elfoglalva.

Végig fút agyán egy röpke gondolat,

Hogy mi lenne ha meghalna,

Hiányozna-e valakinek?

Csak áll ott méla bússan,

Nézzi a szágúldó autokat.

Gondol arra a tányre,

Hogy ött seki se vette észre.

Úgy érezte, hogy hasztalan,

Hogy ött senki se szereti,

Hogy mindenki megveti.

Elhatározta, hogy lelép a járdáról,

Beveti magát a szágúldó autok közé.

Be csúkja zöldes-barnas szemét,

Óriási nagy levegöt vessz,

Elöre nyújtja lábbát és lelép.

Elkéset, zöldre váltot a lámpa.

Át kell az uton, és a masik járdán

Állva rá jött hiba lett volna meghalnia.

Másnap úgyan ott a lány,

Úgyan úgy fújja a szél a haját,

De most nem fút át semi sem agyán.

Mág azóta is naponta ott áll,

És mindig kisérti sorsát

A Halál közeli élményt nyújtó

Autok száguldó-kígyózó sora.

A világ fiatal,

már tombolni és pusztítani akar.

Ember-állat kerjeben jár,

s menekül álmatlan.

Figyelmetlenség,

Gondolattalanság,

S akarattalanság

Jellemzi házát...

Mikkor tombol a világ

pusztít, ől, ármánykodik,

képtelen a fegyelmre.

Esztelen és olykor nesztelen

Közeledik (a halál)

 Eltünt a reménye,

Ellopták a békét,

Romból a gondolat,

Eltapos mindent

Ami utjába akad.

Hasztalan az akara,

Ha cselekedni nem mer.

 A Világ már öregszik,

S lassan mindent elveszít.

Vissza fordítaná az időt,

De erre nem képes.

A halál közeledtét érzi

Lépésröl-lépésre.

Utól érte...

Lelke elhagya,

Mind ez hasztalan

Kiáltani akarna:

“Úram segíts rajtam!”

De a kapu bezárúlt, 

Ő és minden élölénye

ELPUSZTULT!..