BLF blogja

Avar sír a talpam alatt
magányosak lépteim.
Nincsen aki felszárítsa
a múltamnak könnyeit.

Telesedő ködhomályba
zizzenő a jelenem.
Kapaszkodnék, de nem érlek
Semmibe nyúl két kezem.

Csendben bolyong az én lelkem
madár dalok kísérik.
Az erdőnek illatától
a reményem felsejlik.

Emlékkockák úgy koppannak
mint a tűnő lábnyomok.
Viharszívem érted koldul
Hűs forrásként rád csobog.

Csak egy madár tudja dalom
Ő zengi be életem.
Szeretnék a lombon ülni,
hadd legyen a végzetem.

Kis madárkám, léten csengőm
vidd el az én szívemet
Dalold el a bánatomat
hadd hallja meg kedvesem.

" Ilyen nagy, halk, lelki vészben
legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben :
ezt akarom."

Ady Endre

" Valahol egy szívnek kell lenni
bomlott, beteg szegény,
megölte a vágy és a mámor
éppen úgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
míg a nagy éj leszáll,
s a nagy éjben egy pillanatban
mind a kettő megáll."

Ady Endre