BLF blogja

Miről fogsz álmodni kedves,
ha majd beköszön a tél,
mikor már senki sem vár rád
és újra tombol a szél?
 
Szövök majd rózsaszín álmot,
virágból köntöst neked,
vedd fel, ha eljön az éjjel,
ott leszek mindig veled!

    Fehér

Szent tisztaságom
karácsonyi hólepel,
fürdik a lelkem.

     Zöld

Végtelen mező
reményemnek tengere,
legyél szeretőm!

     Kék

Csodás óceán
szabadságra születtél,
végy karjaidba!

     Fekete

Magányos madár
siratja halott párját,
lassan követi.

A füstölő kéményt, mindig oly szívesen nézem,
a tüzétől melegednem kéne.
A füstölő kémény háza elé állok,
ha kérdezik mi van,hát csak melegségre vágyom.

Melegséget ,én csak akkor kapok,
ha a nap az égbolton ragyog.
A füsttől mindig könnybe lábad szemem,
de csak azért,mert távol van a meleg.




Ez a vers egy kedvenc ismerősöm kedvenc verse és azon belül a kedvenc / eredeti/ változata. :-)
Az átírott változat a főoldalon.

Magányos madár
siratja halott párját,
lassan követi.

        Már égetően hiányzol,
        pedig még visszhangzik szelíd hangod,
        de nélküled a tegnap is oly távol
        s minden fájóan hosszú.
        Ha majd újra találkozunk
        megint elindul egy könnycsepp
        a jól megszokott úton,
        amit számtalan elődje szépen megrajzolt,
        és ismét egybe simulhat egy pillanatra
        a selymes és a vén kéz
        és szólhat hangod kedvesen.
        Majd minden indul újra :
        a vágy, a kínzó idő
        és elmém viharba került álmai . . .
        De ismét jön a könny,
        a meg sem érdemelt érintés
        és hangod finom dallama . . .