Asztrid blogja

Nektek is szokásotok csip-csup dolgokért panaszkodni?Persze mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.Mérgelődhetünk sokmindenen,görcsölhetünk ezer dologért.Lehetnek bosszantó dolgok a magánéletünkben,a munkahelyen,fájhat a fejünk a villanyszámlán,áremelésen,hogy lassan dolgozik a festő....sorolhatnám.Távol álljon tőlem,hogy bárki problémáját becsméreljem.Én is panaszkodom,és nekem is nagy volumenűnek tűnik a saját bajom.Mindent megteszek,hogy a gyerekemnek mindene meglegyen,hogy legyen ruhája,játéka,egészséges dolgokat egyen.És bosszankodom,hogy a kedvenc gyümölcse 400ft/kg-s áron kapható,görcsölök,hogy ki tudom e spórolni az Xezer ft-os cipőjére a pénzt.Igen,az ilyen,és ehez hasonló dolgok nagyon fontos problémának tűnnek az ember szemében.Aki van olyan szerencsés,hogy ebbe a világba született.És most biztos furcsán néztek,hogy hogy jön ide a szerencse.Mert sajnos a földnek van olyan pontja,ahol a gyerekek azt sem tudják,mi az a cipő.És hogy ünnepnek számit,ha tiszta vizhez,vagy egy falat élelemhez jutnak.Ahol minden napos dolog,hogy valaki meghaljon betegségekben,éhen,vagy szomjan.Ahol az anyák orvosi segitség nélkül szülik meg gyermekeiket,és egyáltalán nem tudják,hogy a saját babájuk meddig maradhat életben.Ha ez eszembe jut,a problémáim ellenére hálát adok,hogy olyan helyre születtem,ahol ivóvizzel fürdök,és öblitem a wct.És hogy a gyerekem nem éhezik,kap oltást,orvosi ellátást,és tanulhat.A konzekvenciák levonását rátok bizom. 

"Ha szivedben sok a bánat,Ne meséld el fűnek fának.Mindegy,ha fáj,ha vérzik,Ne szólj semmit,úgysem értik.Légy boldog,mint a tavasz,Tudj forrón szeretni,mint a nyár,Szived legyen gazdag,mint az ősz,De lelked,mint a tél,maradjon hófehér!"

Biztos mindenki életében előfordult már,hogy valaki megbántotta,ártott neki.Ilyenkor az embernek,valljuk be,jól esik kicsit dühöngeni,acsarkodni,gyűlölködni,a bosszún törni a fejét.És valószinűleg mindenki száját elhagyta már az a mondat,hogy "Sosem bocsájtok meg".Hisz amilyen fájdalmas,olyan jó is egyben sértett félnek lenni,bizonygatni a saját igazunkat,igyekezni minnél jobban megalázni haragunk célpontját,kivülállókat bevonni,és a saját oldalunkra állitani.Mindez a hatalmas erőfeszités annak érdekében,hogy reméljük,aki minket bántott,lelkiismeret furdalástól gyötrődve forgolódik éjszakánként.Kell ez,hisz kellőképp felpezsditi az embert,a tehetetlen düh az egekbe emeli az adrenalint,azt pedig a szervezet szereti:).De ha miután kitomboltuk magunkat,és visszatérünk a józan ész mezejére,mert visszatérünk,ettől vagyunk emberek,rájövünk,hogy a haragtartás,és a gyűlölködés mind fölös energivesztés,amitől mi épp annyira rosszul érezzük magunkat,mint a másik.Persze vannak dolgok,és helyzetek,amiket és amikor nem lehet megbocsájtani,mert képtelen rá az ember,de egy élet során szerencsére ebből van kevesebb.Az igazán nagy erény felül emelkedni,túljutni dolgokon,és rámosolyogni arra,aki megbántott.Mert én hiszem,hogy minden rossz,és jó,visszajár az életünk során valamikor,valakitől.Egy idézettel zárnám mára:"Aki mások felett győzedelmeskedik,erős ember.De aki önmagát legyőzi Mindenható"

Az életünk tele van hullámvölgyekkel,hol a csúcson vagyunk,hol a mélyben.Ezeket a hullámokat meg kell próbálni meglovagolni,s van hogy sikerül,van hogy elbukunk.Ezek a próbálkozások formálnak minket,a siker és bukás tapasztalata formálja személyiségünket.Ahoz,hogy értékelni tudjuk a boldog pillanatokat,muszály csalódnunk,muszály,hogy meghasadjon a szivünk,hogy fájjon.Elbukni,és talpra állni,ennek a folyamata tesz minket erőssé-erősebbé.Ha lefuttatjuk életünk filmjét,vannak benne olyan epizódok,amire azt mondjuk,sosem felejtjük el.Ilyen egyaránt lehet rossz,és jó.Nekem,mint a nők,és anyák többségének ez a pillanat,a lányom születése.Hosszú,gyötrelmes,magányos harc volt ez,mégis a legcsodásabb dolog,ami történt velem.Mi a mai tanulság?Ne akarjunk mindent.Próbáljunk meg lépésről-lépésre haladni,és megélni a pillanatot,legyen az pozitiv,vagy negativ.

Minden ember arra vágyik,hogy szeressék.Sokat hallottam már azt a mondatot,hogy azért szeressenek,aki vagyok,önmagamért.Nos úgy gondolom,hogy az embert megszerethetik azért,aki,de hosszú távon ez nem elég.Valaki beléd szerethet azért,mert szép a szemed,a mosolyod,mert okos vagy.De az idő múlásával ez megszokottá válik,és kellenek új dolgok,ami érdekessé tesz minket.Persze mindig kedvesnek,csinosnak,szexisnek lenni nagyon nehéz.És talán nem is kell minden pillanatban,de küzdeni kell.Hajlamosak vagyunk elpunnyadni,és sajnálni magunkat,hogy életünk párja már nem úgy néz ránk,a szerelmünk már nem olyan,és az életünk együtt még csak nem is hasonlit arra,amilyet terveztünk,amire vágytunk.Néha meg kell próbálni kivülről nézni önmagunkat,meglátni azokat a dolgokat,amik kevésbé előnyösek,megérteni a párunk,és megpróbálni változtatni.Irjuk fel egy papirra,mit szeretünk a párunkon,és mi az,ami bosszant,vagy nem tettszik,és kérjük meg rá,tegye ő is ezt.Igérem tanulságos lesz.De ehez az kell,hogy tudjunk önkritikát gyakorolni sértődés nélkül.Fontos a teljes őszinteség!