"Olasz Anikó" Versei

Hallgatom szavaid, simogatnak,

Álmaim mögé bújnak,

Érzem rezgéseid...

Szinte észrevétlen

Ébred testünk...

Az esőtől ruhánk ránk tapad,

Gőzölög bőrünk

Melegétől minden perc...

Halkan súgod fülembe vágyad,

Hogy kívánsz,

Itt és most akarsz...

Szád izzó vasként fonódik

Feltárulkozó nyakamra...

Láthatatlan bélyegével pecsételve.

Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak,

Életre hívták szunnyadó vágyam...,

S most ajkaid érintése felszította

A bennem nyugvóizzó parazsat.

Lassan lángolni kezd mindenem...

Kezem arcodhoz érintem, simogatom,

Lágyan cirógatom.

Arcod hajad borzolom, ujjaimmal

Táncolnak a szálak.

Szád finoman mozdul,

Siklik pontról, pontra..

Új és egyre újabb

Meglepetést okozva bőrömnek.

Nyelved segíti kalandozását,

Vállaimon csúszik érzékiséged.

Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak.,,,

Míg csókolsz, kezed tétován

Útnak indul...

Kutatva hajlataim,

Lágyan furakszik

Átnedvesedett blúzod alá.

Az esőtől tapad minden,

Selymes ujjaid sziluettje

Tekint az anyagon át...

Bőröd melege felitatja nedvességem,

Siklik minden mozdulat

 Mond, hogy miért

Szíved törölt de miért?

Talán eljössz elmond, Azért

Mert más az elvett könnyedén

S nem látta mennyit könnyeztem Én,

De most szívem lerombolod

S nem éreztél láttam, sajnálatot

Csalódtam kitudja nem, vagy igen? Nagyot

Mert neked hittem mondom, magamban

Van egy Te, tudtad gondolhatod

Az életem kincsem mit sem sejtve

Ki gondolta volt, de ily hamar elveszítem

S nem marad más belőled

Csak emlék, vagy Te képben

Ki nem szól egy szót sem hát mondom

Ettől féltem, egyedül maradok, sírok

Fuldoklom a sötét éjben a könnyeimben

                                                  Lélek súgd, meg

Lélek súgd, meg hogy mit tegyek,
Szólj, dalolva énekszóra
Gitár hangja pengjen újra
Éltess, élet megújulva
Szív dobban ma
Vagy holnapra azt ki tudja

Pillanat az óra mintha homok volna
 Úgy pergőn felgyorsulva
Ki az ki táncolja felhőnek fodra
Szél meg fújja pille könnyű az álma
Könnycseppek csurgása
 Arcon száradj, várj a nagy boldogságra

Jelen

Jelenlétben élet, élvezd

Idő kerék fordulj egyet

Érted élek,

Ha az óra lelassulna, mutatója sem mutatna ma

Szívem egyszer se dobogna

 Az baj volna, ha még sem nem folytatódna

A verssorokba 

 E sors valahol mégis csak meg volna, írva, hát ki tudja

Ha tollam tintája bírja, ki nem kopna, írja s írja az

Egyetlen egy papírdarabra

 Te tudod a szívem, hogy vágyódik, utána

Mit suttog, ma sóhajtozva szeretlek

Hamu szürke képben  

Hamu szürke képben élsz te:
eltorzult a világ: így vagy, tükör képe
Rombolsz szívet, szilánkosra tört-e össze
kérdezd csak is tőle- tőle fáj-e az !
Ó mi nagyon nincs is többé
kereszt ima váljon köddé.

Se éjjeled sem nappalod
hatalom nagy, azt jól tudod
Mint sírhalmod virága, elszáradtál
elfáradtál ma: fekszel ott most,
Gyászos fekete ruhádban.

 
Meg sem mozdulsz, mozdulatlan
órád perced pillanatod van most lejártan:
Könnyek- közt síró embereket: láttam
jajduló szavában szomorú sóhaj van
Nem lehet az hogy itt hagyhatsz te,
 nem mehetsz.

2010. 04.6.