"Olasz Anikó" Versei

  Lelki ismeret

Bánt a lelki ismeret.
 hazudtam, hát
  most mit tegyek,
 beismernem nem lehet,
 akkor mindent elvesztek.
hát játszom, most veled
 hitem szeretlek, elhiszed?
egyetlen szív kell,
 nékem a tied,
mert megperzselt a tűz
úgy égetett hogy fájt
de még sem érdekelt.
annyira szeretlek érted,
hogy el nem felejtheted.

Bizonyíték csók volt,
hát igen jól csókolt.
még ajkamon érzem
azt a csókot mit
ajándékul messziről
Ő hozott, s adott.
Mikor szemünk,
szemtől szembe találkozott
a könnytől már is ragyogott
 boldogok lehetünk.
Egyetlen napot egy szombatot
mit feledni soha nem tudok.
 nem fogok,s nem akarok.
 életem, legszebb napja ez volt
 bárki bármit is mond.

Bánt kit szerettem

Bánt kit szerettem.
sokat sírtam, könnyeztem.
büntetem, hát vissza kapja.
de lehet rá jön, vissza adja.
a bosszúm édes, mint csókja
ő akarta nem tagadta.

Most fordult a kocka,
melyik oldalra, még nem tudja.
nincs szerencse, ez lesz veszte.
szívem keserű, beoltotta.
hittem szeret, de csak játszott, becsapott
most fizetni fog, meg látja

Ház tetején        

Ház  tetején csillag ragyog.
remény teljesek a napok.
tó tükrében látjuk arcunk,
pillatásunk találkozott.

Szeretsz ugye, látom rajtunk.
szívünk egy ütemre dobog,
adj egy csókot, édest forrót.
így pecsételjük meg a napot.

Keljünk nappal, csókkal együtt.
ölelkezzünk ne, feledjünk.
bátran válaljuk mit tettünk
mind ketten szivből szeressünk.         

Ölelő karomba     
      
Ölelő karomba veszlek most tégedet,
látom szemed csillog, annyira szeretlek
bőröd illatos, mint a rózsa szál.
hát te, cicám ugye, csak reám várjál.

Mert röpülök hozzád, méhecske szárnyakon.
 méz édes a csókom csak neked, adom.
úgy szeretlek téged, életem virága.
ha engem elhagynál szívem lenne árva.

Arra kérlek te édes, te drága,
örökre maradj velem,
szívemnek kedvese élete virága.
úgy kívánlak, hát had vegyelek ölelő karomba.
méz édes csókjaim had adjam sorba csokorba bársonyos ajkadra.

Téli Vallomás

Szemedben könnyek, fagyosak lettek.
Mert szerelmed, nem volt itt melletted.
Nem érezted forró csókját, oly jól esett volna neked.
Inkább didergő jégcsap lett lelked.
Mi majd feloldja bánatod, az lesz kedvesed.

Mikor megölel, érzed majd hogy vége lesz minden szenvedésnek.
Mit most köszönhetsz ennek a nagyon hűvös télnek.
Szépek a fák, ugyan mert hófehérek, de hideg van kinn.
Hát ölelj, meg hogy érezzem szívednek melegségét.
Mely tiszta, mint a frissen hulló hó, mi földet beborító.

Ne hagy el soha, kérlek.
Érted mindent megtennék.
Ha kéred, egy szó kell csupán.
Miből már értelek Téged,
Figyelek rád, nézem a tekinteted.
Szinte jéggé dermedek tőled, úgy szeretlek.