"Olasz Anikó" Versei
SzemélyesMond, hogy miért
Mond, hogy miért
Szíved törölt de miért?
Talán eljössz elmond, Azért
Mert más az elvett könnyedén
S nem látta mennyit könnyeztem Én,
De most szívem lerombolod
S nem éreztél láttam, sajnálatot
Csalódtam kitudja nem, vagy igen? Nagyot
Mert neked hittem mondom, magamban
Van egy Te, tudtad gondolhatod
Az életem kincsem mit sem sejtve
Ki gondolta volt, de ily hamar elveszítem
S nem marad más belőled
Csak emlék, vagy Te képben
Ki nem szól egy szót sem hát mondom
Ettől féltem, egyedül maradok, sírok
Fuldoklom a sötét éjben a könnyeimben
Elmentél
Elmentél
Elmentél hát, maradtál volna még,
könnyeim már jelezték fáj, a távollét
mond miért, nem ölelsz még,
úgy hiányzol, mint a csókjaid
el kellett menned tudtam, de miért így
Hamar telt el kevés volt az idő, de nagyon szép
mikor csókot adtál, a mennyországba hívtál.
s angyal képében hozzám, ide szálltál.
álomnak hitelek de éreztelek,
Valóságos jelen Ő,szeretlek.
szerettél, te is öleltél, csókoltál.
egy álmot, ezzel valóra váltottál.
hogy eljöttél itt voltál,szívemnek örömöt okoztál.
Szerelmemhez
Szerelmemhez
Csók mely édes, Neked, adnám.
ha szeretsz, hát gondolj csak Rám,
Mert ki Téged, imád, szeret,
az Én, vagyok hát ebben ne kételkedj
Mit megtennék csak is érted.
lehoznám a csillagos eget.
Annyira szeretlek kedvesem, értsd meg.
szívből jönnek e szavak ugye, már érted.
Szeretnék ölelő karodban ébredni ott lenni Véled,
mindig csak szeretni s érezni Téged,
S ne múljon el ez az óra, perc, vagy pillanat,
szív szeressen örökké, engedd el magad
Mert tiltani azt nem érdemes nem is szabad
Szeress érezzed csókomat mit ajkam ajkadra ad
mi nem tiltott a csók, ha szererelmes vagy
Szeretném érezni Én is a csókot mit Nekem Te, adsz
mert most már a Tied, vagyok egészen ha Engem, akarsz
Hogy ne akarnál hísz szeretsz jól tudom.
mondtad nem egyszer, édes szivem, Angyalom
Minden percen
Minden percen
Sírni tudnék, minden percen.
nem titkolom, a csókodtől féltem.
de oly édes volt, az nekem.
hogy azt soha, nem felejtem
Bár lenne csóknak folytatása.
várlak, téged gyere el nyárra.
vegyél, megint ölelő karodba.
hadd érezzem csókjaid újra.
ha kell titokba, akkor is jó volna
Az idő bizony nehezen telik.
a szívek parancsukat követik
várj sugja egy hang ,szeretlek
indulj az útra, s csókolj meg újra
