"Olasz Anikó" Versei

Lélek súgd, meg hogy mit tegyek,
Szólj, dalolva énekszóra
Gitár hangja pengjen újra
Éltess, élet megújulva
Szív dobban ma
Vagy holnapra azt ki tudja

Pillanat az óra mintha homok volna
 Úgy pergőn felgyorsulva
Ki az ki táncolja felhőnek fodra
Szél meg fújja pille könnyű az álma
Könnycseppek csurgása
 Arcon száradj, várj a nagy boldogságra

Jelen

Jelenlétben élet, élvezd

Idő kerék fordulj egyet

Érted élek,

Ha az óra lelassulna, mutatója sem mutatna ma

Szívem egyszer se dobogna

 Az baj volna, ha még sem nem folytatódna

A verssorokba 

 E sors valahol mégis csak meg volna, írva, hát ki tudja

Ha tollam tintája bírja, ki nem kopna, írja s írja az

Egyetlen egy papírdarabra

 Te tudod a szívem, hogy vágyódik, utána

Mit suttog, ma sóhajtozva szeretlek

Dunakeszi tőzegláp

Dunakeszi-tőzeglápi tavak
látok rajtad sikoltó fákat:
ingoványos nagy mocsarat.
Hogy mentselek-meg? most téged
istenhez fohászt mondok érted!
 
Éljél nekünk: te! szép természet.
mert nélküled nincs ember,
s föld se élet
Pusztuló halálod nem ígéret
de félek!

Mi lesz most? Veled, nem tudod!.
természet: betonba bezárnak temetnek
Zokogva síró emberek, utánad: látod?
hogy könnyeznek.

2010. 04 02

Őszi -szüreti bálon

Szőlő levél-csipke fodra:
bele kóstolsz a jó borba.
táncra perdülsz?  járjon lábad
míg el, nem fáradsz
piros orcád, (szem),
sem száraz: könnybe lábadt.

Muzsikáló szellő fia:
fújad fúja furulyája.
a zengő énekek- dalára.
kelj fel ősz!

Látod? kisüt a nap reggel,(már) ma:
ébredjél- hát, most: nem sokára
a ketyegő óra bimbam harang,
szólamára szózatára.

2010. 03 22