Sziszy blogja

Tehénkülü hallszik kora reggel:
marhacsorda legelészni ment el.
A napkorongra fecskesereg tekint
a szélvihar a látványra csak legyint.
Fenyők fölött egy sasfiók' köröz
közben a nap a patakra aranyhidat ötvöz.
A hegy ormán farkasfalka vonul
erdőaljai juhsereghez tódul.
Juhászkutyák kergetik meg őket
kikaparják értük is a földet.
Távolabb a domboldalon két őz
magányosan és csendesen kérődz'.
Falu felé aratógép hangja
csak ami a csendet megzavarja.
Így telik el minden egyes nyárnap
később az ősz magáról is hírt ad.
A nap aranyát hold ezüstje váltja,
csillaghullás vár az éjszakára.

Mindenki bevallja: nehéz az élet.
Rengeteg harcra s próbára kéret.
Szerelem nélkül semmit sem ér,
Eredből néha kicsordul a vér.

Olykor sok könnyet is hullatsz,
Nehéz a sorsod, sokat nem mulatsz.
Megpróbálsz végre boldog lenni,
S kicsit a barátaidért is tenni.

Legyen erőd s mosoly arcodon,
Legyen, ki csókot hagy ajkadon,
Legyen ki vigyáz rád s jó útra vezet!
Ezt kívánom én szívből mindenkinek!