A harangvirág

2009. november 11. 22:07

Haldoklik a táj, a vakságból egy
patak életet zúdít a környező
gyümölcsösök szíve-lelke felé,
törékeny harangvirág: könnyező
szeme sose bír nézni a viharok elé.

Félénk, aggódó tekintete csak
a patak sodorta kövekre tekint,
görcsbe rándult testét tépi a szél,
szemei megtelnek könnyel megint,
csak egy kis nyugalmat, csendet remél.

Felcsillant hirtelen egy égi fény
a szomorú virág könnyei láttán,
magába csókolta könnyes arcát
közben szél simított gyenge vállán;
minden befejezte végleg harcát.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

AmorousGirl2009. november 12. 21:09

Örülök neki azuur!

azuur2009. november 12. 13:09

Nagyon tetszik !!!

AmorousGirl2009. november 12. 09:36

Köszönöm.

Vitorla, BZ stílus? Lehet, de az biztos, hogy nem szándékos.

Vitorla2009. november 12. 09:25

Tipikusan B Z stilus!

kyri2009. november 12. 08:30

Szépen raktad építetted fel, tetszik.

AmorousGirl2009. november 12. 08:17

Köszönöm.

Törölt tag2009. november 11. 23:54

Törölt hozzászólás.

zita2009. november 11. 23:53

Nagyon jo a versed. Gratulalok.

BZ2009. november 11. 23:51

Szia, ügyes vagy.

BZ