Ametiszt blogja

2012. február 26. 17:06

Egy laza vasárnap délutánra

Egy kandalló gondolatai

A hosszú lángnyelvek életre kelnek bennem, és én átforrósodok. Hő járja át testem, kezdetben még kellemesen ringat a meleg, de a következő percben már égési sebekkel vagyok tele.

Amikor eloltanak, fázok. Vágyok arra, hogy ismét fahasábok nyeljék el a testem, de olykor vágyam csalóka ábránd. Mikor odakint jó idő van, a kutya se törődik velem, bezzeg ha tél van, már kellek. Nem szeretem a hideget, mert nem szoktam hozzá. Olyankor didergek és jelentéktelen vagyok. Fontos szeretnék lenni. Boldogan fogadom magamba a vörös lángokat, amikor tél van. Körülülnek az emberek, melegség költözik a szívükbe, ahogy engem néznek. Szeretek gyönyörködtetni. Néha fuldoklok, köhögök a hamutól, de ez sem érdekel. Amikor mindenki engem néz, boldogság költözik belém, és még nagyobb lánggal égek, mint valaha.

 

Egy táska gondolatai

 

Minden áldott nap ott heverek azon a hideg földön, néha észre sem vesznek, sőt, még belém is rúgnak. Amikor végre felvesznek a földről, akkor is csak ráncigálnak, teletömnek mindenféle jelentéktelen kacattal, és én majd’ megfulladok. Elegem van néha. Múltkor a szekrénnyel beszélgettem, és elújságoltam neki, milyen sok helyen jártam már. Irigykedett.

Azt mondta, ő semmi mást nem látott egész életében, csak ezt a szobát és az üzletet, ahol megvették. Én legalább sokat utaztam, láttam, tapasztaltam. De mit érek el vele? Nem törődnek velem, ha elszakadok, eldobnak, és vesznek helyettem másikat. Semmit se érek a szemükben. Nem használnak túl sokáig. Nem is szép annyira a külsőm, illetve… Lehetne szebb. Mindenesetre a rövid életemet kiélvezem. Mindent megfigyelek magam körül, sok női tárgyat megismerhetek. Majd lassan eltűnök az életükből, poros leszek és ócska, ronggyá alacsonyodok, de boldogan halok meg, mert sokmindent megéltem. 

2012. február 1. 16:04

Ölj meg...

 

Ölj meg, hisz nem vágyom másra.

Csak halálra, csak pusztulásra.

Semmisítsd meg testem, vétkem,

Engedd az égbe megkínzott lelkem.

Segíts, hogy testem eltemettessen,

Hogy lelkem szabad körforgásba essen.

 

Ölj meg, hisz nem vágyom másra.

Csak új testre, a régi halálára.

Semmisítsd meg földi hamvaim,

Segítsd porrá omlani széthullott csontjaim.

És mikor lekuporodsz földi síromra,

Nézz fel az égre, hol lelkem úszik tova. 

 

Ezt a verset ma vetettem papírra.Ne aggódjatok,nem szeretnék meghalni,nem szeretném,ha megölnének.Ez csak egy pátoszi hangulat szüleménye.  

2012. január 30. 20:03

Beszélgetés csalódásról és szerelemről

Mi történt? Miért vált el az utatok?

- Nem értem én ezt. Azt hittem, hogy az utunk közös, és egyfelé megyünk majd, együtt, kéz a kézben. Nem értem, miért hagyott el.

-Csalódtál benne?

-Csalódtam, mert hazudott. Azt mondta, mindig szeretni fog. Akkor nem hittem el, de elhitette velem. Aztán már egyre kevesebbszer mondta, hogy szeret. Elhidegültünk. És pont, amikor már úgy éreztem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, hogy egyre jobban szerettem, ő pontosan akkor kezdett el kiszeretni belőlem. Akit igazán szerettem, azzal sosem jött össze semmi. A bizonyíték, hogy szerelmes voltam belé, az az, hogy ő már nem volt belém.

-Honnan tudod, hogy kiszeretett belőled? Ha valóban szeretett egykor, nem szerethetett ki belőled ilyen gyorsan.

-Mindig azon gondolkozom, hogy mit tettem, ami ez kiváltotta belőle. Én úgy érzem, hogy ugyanaz a lány vagyok, akibe egykor beleszeretett. Mi történt velem?

-A kérdés az, hogy mi történt vele. Szeretett téged, ez látszott rajta. Ahogy rád nézett, ahogy beszélt rólad, ahogy féltett téged. Mindenkinek hazudott, mert mindenkivel elhitette, hogy szeret téged. Még talán önmagával is.

-Tudod, ha valakit igazán szeretünk, nem akarunk neki fájdalmat okozni. Amikor nem voltam belé szerelmes, féltem attól, hogy majd fájdalmat okozok neki, rettegtem tőle, hogy miattam legyen szomorú. Mi lett volna, ha szerelmes is lettem volna belé? És amennyire ő szeretett? Ezt nem tette volna meg velem, ha igazán szeret.

-Biztos, hogy szeretett. Ez számomra nem kétséges. De ha azon gondolkozok, te mit tehettél, akkor tanácstalan vagyok. Ezt csak te tudhatod.

-Én sem tudom! Azt mondta, már nem érzi azt, mint régen. De ha a szemébe néztem, azt láttam, hogy örökkön örökké. Azok a szemek nem hazudhattak ekkorát.

-És most, amikor kimondta, hogy vége, belenéztél a szemébe?

-Nem tudtam ránézni. Ő se nézett rám, a földnek beszélt. Féltem attól, ha rá nézek, történik valami. És ő is ettől félt.

-Ez azt jelenti, hogy nem volt elég erős. Talán tudta, ha egymásra néztek, mindennek vége, és nem bírja ki, hogy elhagyjon.

-De miért kellett akkor megismerjem? És miért pont akkor távozik, amikor megszerettem?

-Talán épp ez volt a célja a sorsnak. Hogy menthetetlenül beleszeress.

-De miért jó ez, ha beleszeretek, és aztán szenvedek?

-Talán nem tanultál még eleget. Erősnek kell lenned, mert minden történik valamiért.

-Ez most nem tud érdekelni. Minden valamiért? Nekem ő volt a minden. Nélküle már semmi sem vagyok, ha ő nincs, nincs senki. Ha ő nem szeret már, senki más nem fog tudni szeretni, mert egyedül ő látta bennem azt, amit tíz másik fiú hiába keresett.  Azt hiszem, nekem ő volt az igazi. De neki nem én voltam. Ezek szerint.

-De mi van, ha mégis? Mi van, ha nem lesz képes elfelejteni soha? Tudod, hogy az szokott a leghamarabb tovább lépni, akit otthagynak? Ha igazán szeretett, rá fog döbbeni, hogy mit veszített. Ne keseredj el. Ennek így kellett lennie. Aztán majd megtudod, miért kellett így lennie.

-Nem tudom, lesz-e elég erőm talpra állni.

-Bízz magadban, és eléred a célod. Egyszer majd jön valaki, akinek te leszel a mese, és együtt fogtok eljutni a végére.

 

 

2012. január 30. 19:54

Holt Hold

Holt Hold

Hol volt

Sötét éj

Lágy ölén.

 

Holt Hold

Halt hely

Sötét sír

Hűlt helyén.

 

Holt Hold

Hűlt hó

Didergő tél

Közepén.

 

Holt Hold

Hűvös alkony

Felleg száll

S újra él.

 

Holt Hold

Hol volt

Élő folt.

Újra regél

2012. január 30. 19:50

csak úgy

Egy ismerősömnek küldtem ezt a szösszenetet születésnapjára.Nem reagált rá,de azért remélem,egy kicsit tetszett neki. 

 

Tudom, sok baj és bosszúság ért,

de arra kérlek,ne add fel még.

Gondolj az örömre, amely erőt adott,

a tudatra,hogy vannak még előtted napok.

Adj hálát a sorsnak, hogy megélhetted,

hogy mindaz,amit kaptál,többé tett.

És ne bánd azokat az éveket,

mert szebb lesz tőlük az életed!