Alexander blogja

ti ingyenbérlők

miért bántjátok a magyart
miért zúg belőletek
a pusztulás átka
mintha annak békessége
unokátoknak fájna
a magyar
mindig kezet nyújtott
annak ki remélte
cserébe a köszönettől
soha nem kopott el
senki térgye
helyette, csak zúdul
honfitársaimra az átok
a hálát sírba vitte magával
édes jó atyátok
talán emlékezni kéne rá
s, ha a feltámadt
tisztelet, majd sírjához
bennetek elvezet
nézzetek körül abban
a temetőben: 
nyugvó atyáitok
magyaroknak szemfedője

(2012. január 24. ak.)

Templomtér

A Nap most poklát
az utcákon szórja szét,
pihegik a szomjas fák
a bazaltkockák
tikkasztó lehelletét

Elcsendesült végtagjaim
a fáradtság fájdalmait élik,
a templom tornyába
villám vágott
a park padjain azt beszélik

Kocsmaajtó nyikorgását
visszhangozza a tér,
szomját oltani ember fia
az itatóhoz
ma gyakran visszatér

Nyárfának árnyéka
a múltról mesél nékem,
mikor még nem futottak
villanydrótok
odafent az égen

Mikor a szürke utcakő
még felszaladt a dombra,
a mészkő és a szőlő
okot adott
otthonra

Most az aszfaltút mellett
vadkender virágzik,
a szabad vezetéken
vadgerle
hintázik

Eltünt a múlt
erényeivel együtt
Érdemtelenség lett ma érdem,
- izzó cserepek, mit őriztetek
hová lett - kérdem

Hol vannak az éhes szájak
kik egykor itt éltek,
anyák apák
akik dolgoztak, s reméltek

Hová vesztek a célok
és álmok,
hamujukra
az évszázados utca fugáiban
talán rátalálok

De lehet, hogy elvitte
onnan a Duna,
a környék
majd minden szennyét
mosta már az eső oda

Hát jól jönne most is
egy kiadós zápor,
elmosná e poklot
a Teremtő kicsit,
rázhatná e rongyot!

Prüszköljön csak tőle
kinek a por csípi a szemét,
itassuk meg brómmal
a sok
tékozló herét

Lármázzuk életre
azt a dicső múltat,
mikor nagyapáink
büszkén boldogultak

Mert meghaltak a hazáért
vagy éltek,
a templom kertjében
a közönség
oltárt állított minden névnek

Oltár ott az emlék, s rajta
minden név egy ima,
vagy ötszáz név kőbe vagyon sírva
Hová tettük, miért ők haltak!
ezt hívják barátaim végső kudarcnak

A lét értelmét nem a kövek
néma fejfák hirdetik,
nem az a gazdagság
mivel a legtöbb ember
kérkedik!

Értelmét meglátod
a jövőd szemében,
ki barrikádot épít
értetlenül nézve tétlenséged
szürke kockakővel
a kezében...

(ak)