Hovatovább...

2010-07-30 16:56:09


Kiraktam az irányjelzőt és félrehúztam a kocsit az út szélére... a sebváltót üresbe tettem, de remegő lábbal nyomtam a féket, mert a kézifékkart felhúzni már nem volt erőm. Egész felső testem összehúzta egy már ismert mellkasi fájdalom, mely idáig csak bejelentkezett néha, de most úgy érzem a testvéreit is magával hozta! Nem lehetett nagyobb az öklük az enyémnél, de mind egyszerre markolt a mellkasomba! A homlokom fennakadt a kormányon, lehunyt szemmel látni véltem a görcsöt, mint mozdonyként rohan felém... Ez nem lehet az... és az nem lehet ez! Bár ki tudja elég szar pár éven vagyok mégcsak nemis túl... No meg benne vagyok a veszélyeztetett korban állítólag, de ki a francot érdekel az a sok baromság! Itt cseszem az időm az út szélén, mikor ezer dolgom lenne ma még! Délután fél öt van, és el kell mennem egy kicseszett zárért a városba, mert bezár a bolt. Utána vissza a műhelybe, legyártani egy előlapot a közelítőkapcsolós szépen világító nyomógombnak, azután nemis tudom, hova rohanjak, mert az ügyvédnő, akinek a spéci zár kell azt sem tudom meddig lesz még az irodájában és az a könyvelő és tanácsadó cég akinek a szaros nyomógomb kell az előlappal, hatkor zárja kapuit. De még a riasztójukat is meg kell buzizni, mert képtelenek a kétszintes irodájukban végignézni záráskor, hogy van-e még valaki az épületben! Éjfélig még van idő bőven, csak az a gáz, hogy mindehez kétszer kell még átmenni a délutáni városi dugón, ráadásúl az a kibebaszott vágányjavítás a körúton...! Tegnap is másfél óra volt másfél kilóméter! Ez nem lesz így jó, csak érzem, hogy megy fel a pumpa és már a karom is zsibbad. A szívem meg mintha olyan szúrósakat ütne... mintha a bordáim közt akarna kinézni! Azok a kibaszott kezek, meg basznak elengedni! Nem csoda, ha menekül az a szív... Eszembe jutottál hirtelen... és minden, ami nem voltunk még... Elkezdtem mélyeket lélegezni és maszírozni a jobb karommal a mellkasom... próbáltam lelkiismeretfurdalástól gyötörve valami rendszert vinni a rendszertelenségbe, mely az "út szélére" juttatott... Az nem lehet, hogy ne lássalak többet! Az nem lehet, hogy itt nyúlok el járó motorral, tátott szájjal, csorgó nyállal, üveges szemmel bámúlva és sohasem utolérni távolodó tekinteted...! Akkor kezdtem érezni, hogy enyhülnek a fájások, amikor arra gondoltam, ami voltunk... (ak. 2010. július 30.)
Személyes

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kalitka 2010-07-30 17:42:07
Huh...
lassítani...lassítani kell...
Tudom könnyű ezt mondani...mégis...megéri...

kapocsi.ancsa 2010-07-30 18:08:54
...........................

Marie_Marel 2010-07-30 18:20:42
Sanyi!!!!!!!!!!! Lassíts, ember!!! Miatta!

Jobbulást!

narnia 2010-07-30 18:28:26
Ahogy kalitka is írta :

Lassítani !

bomover 2010-07-30 18:55:26
Tudod kirázott a hideg....csak pár pillanat és lezajlik minden előttünk...az a pár pillant elég,hogy rájöjjünk,mily keveset éltünk meg még az életből....:(

kapocsi.ancsa 2010-07-30 19:26:15
Írnék..de nem tudok..
ugy is tudod...hisz mondtam.
Vigyázz magadra kérlek!

szebarb 2010-07-30 19:47:14
Magatokért, ahogy Marie is írta...

Alexander 2010-07-30 23:29:40
Szijasztok! :-) Tündérek vagytok! Puszi Nektek!

Törölt felhasználó 2010-07-31 09:53:10
Remélem kedves Sanyi,nem lett komolyabb a dolog!!
Vigyázz magadra,hiszen az egészségnél nincs fontosabb.
:)

helszlo 2010-09-09 09:46:05
Ó, de jó írás! Tetszik! Élet van benne, még ha ez itt, profanitásnak tűnik is! Gratulálok!

Alexander 2010-09-09 16:26:58
Köszönöm László! :-) kicsit szókimondósra sikerült...! :-D van úgy, hogy az ember szívesen szabadítja rá indulatait az ''ellenségre''! legyek visszafogott, elnéző, megbocsájtó, kedves?! ...azzal aki az életemet eszi?! :-D van az a pillanat, amikor át kell gondolnod, hogy most tényleg meg fog történni? tényleg elmegyek és kész? és ki fogja befejezni azt a sok hülyeséget, amit elkezdtem, ki az aki kiismeri magát mindazon, mit hátrahagyok? és ki fogja megoldani a mindennapok problémáit, ki az ki szeretetet oszt majd helyettem, ha már nem leszek? kire mosolyognak vissza a szeretteim? ...de hát nem vehetem el az ő mosolyukat, még nem jöhet el az én időm...! élnem kell, megoldani a megoldhatatlant is ha kell, küzdeni és mosolyt adni... :-) mert ez a dolgom.

Eliza. 2012-02-07 22:24:28
Vannak nehéz idők az ember életében, de túl kell élni. S amíg van ki erőt adjon az embernek addig érdemes küzdeni! Mint írás tetszett, mint fájdalom sajnálatos. Ilyen stersszes időket élünk a mai világban.

Alexander 2012-02-08 13:03:14
senki nem tudja Böbe, meddig tart az út... de ha van miért életben maradnunk, maga az ok, életet képes menteni...
köszönöm, hogy olvastál.. :-)

Eliza. 2012-02-08 17:57:10
Hát most valahogy én is így vagyok...az út ha göröngyös is, de az ok ami segít túltenni az embernek a nehézségeken, mindent könnyebb elviselni.
nincs mit, én köszönöm, hogy olvashattam.