 Ez itt az én blogom. Minden amit ide tettem írást, betűket, szavakat, másold le egy papírra, tépddd össze, majd ragaszd ösze újra A blogot szerkeszti:
Aisumasen
|
Aisumasen
|
|
|
Ollókezek simogatják csokibarna hajamat, Akarva és akaratlan megvágják az arcomat Homlokomon táncolnak keresztezett vonalak, Hátam mögött szikével fenyeget egy zord alak. Mögém nézek ijedten, õ visszaijed hirtelen
Nem tudna õ bántani, csak ollókkal a kezeken.
Hisz benn a testben lakozik az a furcsa szív
Mi húsvérnek nevezzük, ha lehet hívni így. Körülöttünk galambok csipegetnek csõrükkel,
Rád mosolyog Edward, majd hirtelen a szikével,
Átváltoztat bokrokat mindenféle szoborrá,
Mûvészet ez, alkotás, ettõl megyünk világgá. Hisz gyönyörû. Nemcsak a bokor, késõbb a jég,
S egy lány, kit álomszépnek ábrázol egy kép.
A jeget most megmunkálja ezer apró szike,
Angyalt formál Edwardnak a szerelmes kis szive. Lágy zene szól,közben a lány hóesésben táncol,
A pillanat a szemeken könnyeket leláncol.
Szempillák is pislognak, s reggelre a hajnal,
Úgy jön el majd hozzád, mint jégbõl formált angyal. |
|
|
|
|
Felhők felett filterek félhomályba fekszenek,
Kezükben egy csésze kávé, hab tetején rengeteg
Fahéj pihen elbambulva, alattuk a cukros tej
Lidércektől megszeppenve bólogat egy kócos fej.
Álmok jönnek egymás után, pihennek a fehér hóba
A tejben úszó halakkal elképzellek minden jóba.
Szépség árad körülötted, sikony mossa lelkemet,
Kávés csésze belsejéből elűzöm a szellemet.
Kifújom a tűdőmet, levegőért kapkodok
Kopoltyúdat működtetve kishalakkal szárnyalok,
A tó felszínét bársony fedi, körülöttünk csak a víz
Boldogabb a szükséglet, ha éhes szájban ott az íz.
Telemerem csészémet az álmok tiszta tavából
Kortyolgatva megiszom, s előjön a szobából
Minden olyan élőlény, ki örömteli, ünnepel
A húsvér szívű szerelem egy műanyagot átölel. |
|
|
|
|
Ez a dalszöveg Hofi Géza - Egy kiöregedett vadászkutya című számából való, és nagyon szép szám. Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt! Az évek jaj, szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
A lábam szívem már nem fiatal,
Az ígéretekből maradt egy dal. Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet,
Értetek a szívem majdnem megszakad. Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad.
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett. Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad! Nem tudom én mit hozz a holnap,
Az új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonyítani.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett az "i"! |
|
|
|
|
|
Belépek az ajtón, és mit látok éppen?
Egy halott test csücsül megfáradt széken.
Gyomrában az ételek harapdálják egymást
Az undorító látványt, ne csak nézzed, lásdd.
Ránézek a székre, nyomban az asztalon
Ott hever a hulla, vér csöpög az alkaron.
Gyűjti a vödör, oda fusson a testből ki,
A ketévágott szív: kutyáknak ma reggeli.
Továbbfut az éles szerszám, egészen a hasfalig
Sír az élet legbelül, a zsír a bélben szétszakít
Szétszakítja hasfalát, kifolyik a salak szépen
S én meglepődve látom azt, a hulla megint ül a széken.
Fenevadak várják csendben, mikor jön a meleg étel
Gőzölögnek belsőségek frissen alvadt vörös vérrel,
Csorgatják a nyálukat az ebek padlás küszöbén
S nézik minden mozdulatom, hogy felszolgáljam nekik én.
|
|
|
|
|
Bővüs egy hangszer, benne csak a fehér
Számomra az értéke az életemmel felér.
Hangnemek és A-mol skálák beszélnek ma felém
Fehér színű Nagyzongora, Legyél hát az enyém.
Hangjegyekkel összeveszve beszéljünk a zenéről,
Dalban mondva el azt ami, szerelmesen belém dől
S egy ámor nyila játsza most a reménytelen szerelmet
A feketék és fehérek ma csakis téged szeretnek.
Aisumasen 2008. |
|
|
|
|
|
|
Vers