Aiolosz blogja

Hiány

Megvan két karom,s két lábam.
Van egy fejem, zömök törzsem.
Látszólag mindenem megvan,
Ám valójában mégsem.

Szívem üres, tátong, szeretni vár,
Hol van, ki végre megértene már?
Egyszerű gondolat, egyszerű embert formál,
Egyszerű lélek, egyszerűt kíván.

Vagy mégsem? Látom elképzeléseim negatívját,
Minden máshogy megy, mint a gyermekszem lát.
Ki mondja meg mit tegyek, ki mondja meg, hogy tegyem?
Ki az, ki meghallgat, elfogad s majd örökké szeret?

"Ereszd el.
Ne engedd, hogy felkavarjon,
Bármi bánt.
Ne zavarjon, ne fájjon.
Felejtsd el.
Egy kis józanság, ma ez kell,
Végül is.
Csak mit érzel, mindig arra emlékszel.
Mire vársz.
Tegyél félre gondot, bánatot
Sose félj.
Mikor összetör egy érzés.
Siess hozzám,
Ha egy társa vársz a bajban
Engem hívj.
Csak a szív az, ami számít
Végül is.
Nézd életünk.
Nem órákból, kis csodákból áll.
Örök a körforgás
Elszáll a perc,
De pár szép emlék,
Pár szép emlék,
Bennünk él.
Minden bánatom,
Egy tisztító erő.
Ma könny, ma fájdalom,
De lesz még szép idő."




Ma (2009.07.22.) néztem egy mesét unalmamban. És a végén felfigyeltem erre a dalra, vagyis a szövegére és fülbemászó a dallama. Hirtelen pedig úgy éreztem, mintha nekem szólna...pedig nem is. Mindenesetre jól jött. Aranyos mese. :) A Robinson család titka... 
(Lehet, hogy egy helyen nem jól írtam, de ott nem hallottam rendesen a szöveget... :$)

Én nyertem…

S egy nap már nem éreztem semmit.
Szeretet? Fájdalom?...
Egyszerűen semmit.

Volt, mikor úgy éreztem,
Megszakad a szívem.
De túl éltem.

Volt, mikor egyedül voltam
És nem tudtam beszélni senkivel.
De aztán mindig jött valaki.

Volt, mikor a fájdalmam,
Minden mást felemésztet.
De azt mondtam, elég legyen.

Volt, mikor azt hittem,
Nem tudok felállni a porból.
De felálltam.

Mert mindig felállok.
Nehéz, fájdalmas,
De mindig én nyertem.

Most is.
Nem adtam fel.
S most keresem újra a helyem.

Lehet…

Lehet, hogy elveszítettem?
Lehet, hogy ez a büntetésem?

De, ha elveszítettem,
Meghasad a szívem.

Ha meghasad újra,
Kővé változik újra.

S a kőből már nem lesz más, csak por.
Az utat Te választod.

Álomból valóság…

Álomból valóság lett.
S a valóság rémálommá lett.

Csak 4 nap telt el azóta,
De mintha évtizedekkel ezelőtt történt volna.

S újra csak ugyanaz a lemez megy.
Beszélgetünk, de mintha idegenek lennénk.

S bekövetkezett mitől rég féltem én.
Számára újra közömbös lettem én.

Bennem semmi nem változott,
De rajtam kívül megint minden megváltozott.

S megint elért a rideg valóság.
És nem tudom, mire számíthatnék én már.

A nap eltűnt az égről.
Most a Hold ragyogja be, ez az ő ideje.

A csillagok mellette ragyognak.
S a farkas üvölt és szólítja a Holdat.