Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2 régebbi versem
2009. január 4. 23:22
Mostanában írom életem eddigi legszebb verseit, most mégis visszatekintek a múltba, mert nagyon régóta próbálkozom versírással. Valaki írta egy hozzászólásban, hogy "Látszik, hogy nem ma kezdtem". Nos, szerintem pedig igen, mert most érzem úgy, hogy igazi verseket írok, és ez lesz még sokkal jobb. Bepillantást engedek tehát a régebbi magamba, mert nem csak a metaforák, metonímiák, alliterációk számítanak (bár már akkor is akadtak szép számmal), hanem az érzés belül, amiből a mű fakad:
és ez örök.
Névtelen
Egy Hangot hallék,
Mélyen, lágyan, gyémántfényű éjszakában
Hűvös szellő libbent felém
Ott, a békés csoda helyén.
Majd egy mantra ébredt bennem:
Minden csendnek része lettem,
S ott, a rétnek közepén a Szabadság szállt felém.
***
A Hang szólt,
Kitárva lelkem ültem ott a bársony csendben
És a Kegyelem fölött kétszáz csillag őrködött.
Megpihenvén ott, a Rendben harmatvízben fürdött lelkem,
Gondolatban útra keltem, s lebegtem a föld fölött.
S felismertem kristály tisztán azt, minél nincs nagyobb szépség:
Isten-létünk földre szállott. Egyek vagyunk, semmi kétség.
(nincs szerkesztve)
narnia2009. január 5. 07:32
Szépek valóban :)
Aeron2009. január 5. 17:04
Köszönöm! Nem voltam biztos benne, hogy tetszenek majd, de ezek szerint megérte.
narnia2009. január 5. 17:23
Meg bizony!
Szerkeszd meg...és az oldalra vele :))
Aeron2009. január 5. 22:11
Most sincs ötletem, hogyan szerkesszem. Nem tudok visszatalálni abba a hangulatomba. Ez vagy marad így, vagy sehogy, de hajlok arra, hogy csak a blogomat díszítse ez a vers, mint sok többi is ;)
De ha ebből a melankóliából kibillenek, akkor talán erőt veszek magamon és felrakom. De nem ma.