Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Temető
2008. október 9. 15:31
Ma ott jártam, ahol
Csak a szívekben élnek,
És a sok virág között
A gyertyák csonkig égnek.
Ahol az emberek
Lehunyt szemekkel,
Dermedten nézik lent
Az örök végtelent.
Ahol nincsen senki,
És minden idegen...
Mégis minden kövön
Olvastam a nevem...
tzoldav2008. november 17. 21:11
gratulálok! örül a szívem,hogy ismét gyöngy keveredett a korpa közé
tzoldav
pepo2008. november 17. 21:12
ma én is..
Keiju2008. november 17. 21:13
Ez nagyon szép...
narnia2008. november 17. 21:24
Szép...emlékeztet arra,amit én írtam rég....
http://www.poet.hu/vers/13748
Törölt tag2009. május 28. 23:49
Törölt hozzászólás.
BZ2009. június 7. 00:17
Szerintem ezt egyáltalán nem találtad el. Szerintem. Az első versszakban sok lett a névelő, ha megnézed jól, akkor szinte kilátni a versszakból, hogy átlós irányban keresztbe húzza egy ''a'' betűkből álló vonal, megkezdve jobb fönntről az ''ahol''-lal és befejezve a negyedik sor elejével.. Ezekből lehetne elhagyni egy párat egy kis módosítással. Aztán nem is folytatom mert az egésznek a szerkezete is valami földindulás. Alapvető értelmezési problémám a halálba való látás. Honnan tudjuk mitcsinálnak lent? Pláne ama szerencsétlennek, aki már évtizedek óta odavan, nem sok szeme maradt. A zárás erős akar lenni, csak nincs mit megkoronázni úgy gondolom. s baromira nem tudom, hogy miért láttad a neved mindegyiken... Ezt csak röviden most. Bocsánat az összevissza megfogalmazott kritikáért, így éjfél után.
BZ