AdrianaA.Bolton blogja

Valahogy az egész hetemet átszőtte ez a vers. Idézet:

"Sok tárgyat, ami hitvány, nemtelen,
Naggyá, dicsővé tesz a szerelem;
Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon
Festik Cupidót szárnnyal, de vakon;
Elméje van s balúl itél vele:
Szárny, szem nélkűl: ez a hóbort jele."

/Shakespeare - Szentivánéji álom/

Ma ott jártam, ahol

Csak a szívekben élnek,

És a sok virág között

A gyertyák csonkig égnek.

Ahol az emberek

Lehunyt szemekkel,

Dermedten nézik lent

Az örök végtelent.

Ahol nincsen senki, 

És minden idegen...

Mégis minden kövön

Olvastam a nevem...

A pap azt mondja: Szörnyű vétek.

A férfi így szól: Gyermekálom.

Az agg sóhajt: Bár visszajönne

Első szerelmem, ifjúságom!

A bölcs azt mondja: Nagy bolondság, 

Min az okos ember csak nevet.

Az ifjú bölcsen, némán hallgat,

S nem szól semmit, csak szeret.

-Szeretlek?! Soha többé,

Csapodár vagy, csalfa vagy,

Fel is út, le is út,

Többé ne mutasd magad!

Akkor csókollak meg újra,

Esküszöm rá igazán,

Akkor mikor alma terem 

Orgonafa ágbogán.

Haragosan Durcás Böske

Becsapta az ablakot, 

Peti meg lelógó fővel

Hazafelé ballagott.

Másnap mégis elment újra,

Mit csinálhat kedvese?

Hát éppen az orgonafát 

Rakta almával tele.