Szent-Györgyi Albert a nevem,
Sok diák jár énbennem.
Termeim mikor megtelnek,
A gyerekek tanárt figyelnek.
Az én lelkem olyan víg,
Mert tudásuk rég nem híg.
Amíg éltem, mást sem tettem,
Csak magamat művelgettem.
S minden vágyam az nekem,
Hogyha te jársz énbennem,
Tudásod, majd nagy legyen.
Újra reggel cseng a csengő,
Jön be a sok víg tekergő,
Sok tanár és sok gyerek,
Ők lesznek nagy emberek.
A tanárok kedvesen
Tanítanak lelkesen,
Kis fejeket mind megtöltik,
Segítenek, hogyha kérik.
Minden diák csak nevet,
S boldoggá tesz engemet.
Más lett minden, ahogy látom,
Nekem is volt jó barátom.
Jó barátom, jó tanárom,
Kit tiszteltem minden áron.
Nem jártam szép iskolába
Vasalt, úri, új ruhában
Miként most itt sok gyerek.
Az tölti meg szívemet,
Hogy ez a sok kisgyerek,
Ki most iskolába jár
Szép ruhában, szép kabátban,
Okosfejű kis diák.
Mind tanulnak büszkén, bátran,
S egyszer tán egy iskolának
Ők adhatnak majd nevet.
S hogyha ők ezt már megélték,
Büszkén látják minden reggel,
Hogy rohan a sok víg gyerek iskolába,
Iskolába, mely felett ott lóg majd a TE neved!!!
Személyes