A.J. blogja

Egy tavaszi nap

Kinyílt ezer tarka színű virág,

Melyeket nem un meg a világ.

Majd miután minden kizöldell

Virágok borította réten

Eszébe jut annak ki még nem látta,

Hogy mily csodás nap ez a szórakozásra.

 

Felcsillan minden gyerek szeme,

Ki víz közelébe e napon megyen le.

A vízben a halak, mint ezer tarka folt…

Majd hirtelen valami megtöri e sort

És vele együtt az idilli pillanatot,

Hiszen egy sor autós veri fel a port.

 

A Nap csak süt, süt ki magából,

Mintha ez lenne az utolsó, hogy feljön e tájon.

Szeretne egyszer megpihenni,

Nyaralni, utazni, nagyvilágot látni.

De nem pihenhet, nem szabad neki,

Hisz tudja, munkája sok gyermekmosolyt hoz neki.

 

Fenn egy madár család száll alá az égnek,

Hiszen maradásuk nem volt több a réten.

Elkergette őket a csúf, fösvény gazda,

Ki minden vagyonát önmagára hagyta.

Kinek a földjén egy marék pörkölt mag,

Többet ért, mint egy fészek gyurgyalag.

 

Így volt hát, hogy minden élőlény,

Kisgyermek, anya-apa, állat és növény.

Mind a tó környékén gyűlt össze,

Nézvén, hogy a Nap és a horizont mikor ér össze.

Aztán mikor a Nap végleg eltűnt a horizont alatt,

Mindenki hazament, vagy másnapig ott maradt.