A705 blogja

Közhely

Gyerekként még nem értettem de már akkor is már az égre felnéztem
Nézem az eget hátha előbukkan a nap betonházak között,csodát várva

    Talán A furcsa szmog miatt nem látsz továbbiig
Talán édes-maró szag miatt nem jutsz el sehová,

csak a következő kocsmáig,
Nappal dolgozol este iszol,  

Hátha leszáll egy angyal és elvisz téged valahová
Nem egyhangú örök kedvedre kell átélned ezt a szürkeséget

          Sötétbe zárva bilincsbe verve béget zord lelked a fényre,
          Tüdőd friss levegőre vágyik lassú szívverséden hallatszik
          Szemed hosszú távra végtelenségig elhúzó alföldre vágyik.

Nem vagyunk autotróf élőlények hogy termeljünk,nem fotoszintetizálunk,
hogy vízből és napfényből cukrot előállítsunk, nincs zöldszintestünk...
Mégis szerveink szabad levegőre vágynak, hogy ne az őrület szélén,  
Tehetetlenség tengerében fuldokolva jöjjön el  a nem várt végzet

Írni szeretnék
valami szépet
valami gyönyűségest
valami szivetmerengetőt 
valami csodára méltó művet.
Melyből vágyaimat kinyered
Kiráz a hideg,
bár átadhatnám érzéseim neked,
hogy átéld azt amit érzek...

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Oca_d3y4fLc

Nem is tudom miért éppen vagyok ilyen elvesezett de sosem voltam valami nagy észlény már gyerekkoromban sem tudtam pontosan mit akarok kezdeni az életemmel  középiskolai eredményeim nem valami csodálatosan fejeztem be megvan de nem elég jó Úgy érzem csak úgy sodródok a reménytelenség tengerébe hátha egyszer partra vet a hullám. Hogy is mondják ezt elpécselt tehetség ez lennék én aki még azt se tudja hogy mit szeretne,Talán egyszer majd büszkén néznek le rám őseim az egekből,
De félek hogy ez soha nem fog megtörténni, Talán majd egyszer boldogan és büszkén nézek tükörbe,De addig is letakarom a tükröket mert a csódákban hinni kell de én sajnos nem hiszek
Kettes matekkal és magyarral jobb lesz ha elmegyek festőnek...

                                       asd

Ahogyan bent az ablakbol néztem a csillámló havat még gyerek voltam és örültem a hónak,
még mindig örülök a hónak és a szememből a könnyek kicsordulnak,de úgy érzem álmaim mesze elszálnak,
Talán az egyedüllét vagy gyerekkori vágy ami a szememből a könnyet kicsalógatja s felébreszt hajnalanta
úgy érzem magam mint az a feledékenyen elhagyott cigaretta,Most ott csügged a hamutartóban...
Rám mereng és furcsán azt mondja ne búslakodj!,Egyszer még nagy író lesz belöled...
Cinikus hangnem mely a száját elhagyta,rögöve és sírva fekszek vissza az ágyba...