7 blogja

Boszorkány

A boszorkány nagyon csúf
És még annál is rusnyább!

Termete alacsony,
Gonoszsága végtelen.

Seprűjén lovagol sötét erdőbe,
Félelmetes kunyhóba,
Rettentő szobába.

A bográcsnál kever, kavar
Kígyót, békát, szemet, fogat.

Lesz belőle bájital,
Varázslat, bűbáj,
Egérből macska,
Kutyából disznó.

Benedek Elekhez

Neked szólok, dicső székely!
Hozzád nagy mesemondó!
Te, ki a nagy Erdélyből származol,
Te, ki szeretett népünk hagyományait
Mondod tollba,
Ki a nagy "Székely mesemondó" nevet kiérdemelvén,
Kit az utókor imád és rajong!
Ki már csak a népmese szónál eszünkbe jut,
Ki szegény Székelyországot tündérországgá tette,
Ki nem hagyta cserben a határon túli magyarokat,
Kit még ma is sokan példaképükként tisztelnek,
Neked Szólók dicső Benedek Elek!

Neked, mert te voltál az,
Aki megmentetted hagyományainkat
A gonosz feledéssel szemben!
Ki hagyományainkra emlékeztettél minket
A modern korban!

Hozzád szólok
És letérdelek előtted,
Miként a hűséges eb gazdája előtt,
Miként a szolga királya előtt,
Mint egyszerű halandó Isten és az ő földi szolgája előtt!
Úgy borulok le most előtted, Te szent mesemondó!

Benedek Elek

Egyszer, miként az internet
alagútját jártam, megláttam egy öreg apó fényképét.

Alá írva az volt, hogy "Benedek Elek székely mesemondó".
Meg is néztem hamarjában, ki is az a Benedek apó!
Aztán hirtelen eszembe jutott: hát ez a Benedek Elek, a mesegyűjtő, író.

Rögtön már tudtam mindent róla, még azt is,
hogy miként csodáltam,
s szép szakálla merengett le ősz fejéről,
miként az öreg Szent Miklós szakálla lengedezne le az égből!

Ahogy néztem tovább a képet, megakadna a szemem a szemén!
Milyen derék ember lehetett volna, és mi lett volna,
ha mi ketten jó barátok lehettünk volna!
És ezen elgondolkozván menten tovább az internet alagútján.

A MAI NAPON MINDENKI EGY PERCRE ÁLLJON MEG ÉS EMLÉKEZZEN AZON KATONÁINKRA AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A DON MELLETT A II. VLÁGHÁBORÚ VÉRZIVATARÁBAN. LEGYEN ÁLDOTT AZ EMLÉKÜK.

Csendes a Don

Álmos a táj, nem muzsikál
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér

De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavágy, mint a madár
Várja őket az otthoni táj

Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.

Unatkozok!

Mit is csinálhatnék,
ilyen válságos helyzetben?
Mit is? Mit is?

Mit is csinálhatnék?
Raj eszembe jutott!
Írok egy verset
Vagy kettőt, esetleg
hármat?

Az lesz a címe: Unatkozok!
És leírom, hogy
Mennyire is unatkozok!