Főoldal » Blogok » 7 blogja
A saját blogom!

A blogot szerkeszti: 7

7 blogja

Új vers! - Boszorkány

2010-05-19 18:47

Boszorkány

A boszorkány nagyon csúf
És még annál is rusnyább!

Termete alacsony,
Gonoszsága végtelen.

Seprűjén lovagol sötét erdőbe,
Félelmetes kunyhóba,
Rettentő szobába.

A bográcsnál kever, kavar
Kígyót, békát, szemet, fogat.

Lesz belőle bájital,
Varázslat, bűbáj,
Egérből macska,
Kutyából disznó.

 

 

 

Újabb vers - Benedek Elekhez

2010-05-07 19:59

Benedek Elekhez

Neked szólok, dicső székely!
Hozzád nagy mesemondó!
Te, ki a nagy Erdélyből származol,
Te, ki szeretett népünk hagyományait
Mondod tollba,
Ki a nagy "Székely mesemondó" nevet kiérdemelvén,
Kit az utókor imád és rajong!
Ki már csak a népmese szónál eszünkbe jut,
Ki szegény Székelyországot tündérországgá tette,
Ki nem hagyta cserben a határon túli magyarokat,
Kit még ma is sokan példaképükként tisztelnek,
Neked Szólók dicső Benedek Elek!

Neked, mert te voltál az,
Aki megmentetted hagyományainkat
A gonosz feledéssel szemben!
Ki hagyományainkra emlékeztettél minket
A modern korban!

Hozzád szólok
És letérdelek előtted,
Miként a hűséges eb gazdája előtt,
Miként a szolga királya előtt,
Mint egyszerű halandó Isten és az ő földi szolgája előtt!
Úgy borulok le most előtted, Te szent mesemondó!

Új vers - Benedek Elek

2010-05-05 17:59

Benedek Elek

Egyszer, miként az internet
alagútját jártam, megláttam egy öreg apó fényképét.

Alá írva az volt, hogy "Benedek Elek székely mesemondó".
Meg is néztem hamarjában, ki is az a Benedek apó!
Aztán hirtelen eszembe jutott: hát ez a Benedek Elek, a mesegyűjtő, író.

Rögtön már tudtam mindent róla, még azt is,
hogy miként csodáltam,
s szép szakálla merengett le ősz fejéről,
miként az öreg Szent Miklós szakálla lengedezne le az égből!

Ahogy néztem tovább a képet, megakadna a szemem a szemén!
Milyen derék ember lehetett volna, és mi lett volna,
ha mi ketten jó barátok lehettünk volna!
És ezen elgondolkozván menten tovább az internet alagútján.

 

 

Emlékezés Az áldozatokra

2010-01-12 22:39

A MAI NAPON MINDENKI EGY PERCRE ÁLLJON MEG ÉS EMLÉKEZZEN AZON KATONÁINKRA AKIK ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A DON MELLETT A II. VLÁGHÁBORÚ VÉRZIVATARÁBAN. LEGYEN ÁLDOTT AZ EMLÉKÜK.

Csendes a Don

Álmos a táj, nem muzsikál
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér

De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavágy, mint a madár
Várja őket az otthoni táj

Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.

Egy újjabb vers!

2009-10-14 22:28
Unatkozok!

 

Unatkozok!
Unatkozok!
Raj mit is csinálhatnék?

 

Mit is csinálhatnék,
ilyen válságos helyzetben?
Mit is? Mit is?

Mit is csinálhatnék?
Raj eszembe jutott!
Írok egy verset
Vagy kettőt, esetleg
hármat?

Az lesz a címe: Unatkozok!
És leírom, hogy
Mennyire is unatkozok!

1 2 Régebbiek

Jogi nyilatkozat | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum