Ha majd egyszer kertész leszek
meglocsolok borsót, retket.
Megszámolom a magokat
az almában, ott elbújtak.
Egyet, kettőt, hármat, négyet,
szűkösen -mind belefértek.
Fürgén reggel kis kertemben
a magot puha földbe vetem.
Napsütésben, harmatcsendben
amíg alszom - szárba szökken.
Csipkelevél fenn a fákon
kerek alma ring az ágon,
türelmesen én megvárom,
hogy termést hozzon még a nyáron.
Teli kosár, kóstolhatom.
Mind megeszem! Meg, nem hagyom.