Az első novellám
2010. december 27. 01:11
Rendőrségi kihallgatás(+16, JAVÍTVA)
FIGYELEM!
A NOVELLA OBSZCÉN SZAVAKAT , ÉS DURVA CSELEKMÉNYEKET IS TARTALMAZ!
EZENKIVÜL A VALÓSÁGGAL BÁRMILYEN EGYEZŐ DOLGOT TALÁL, AZ CSAK A VÉLETLEN MŰVE. A TÖRTÉNET KITALÁLT, A FANTÁZIA SZÜLEMÉNYE!
TOVÁBBI KELLEMES OLVASÁST!
RENDŐRSÉGI KIHALLGATÁS
2012.Január közepe tája. Pécs Rendőrkapitánysága, Kihallgató szoba. Hajnalba folyt az idő, mikor kihallgatásra került, egy író. Igen, egy 18 és fél éves író. Fiatal, hosszú hajú, vékony testalkatú, átlagosan öltözködő, kevés emberi kapcsolattal áldott, de jó ember. Miért kevés az emberi kapcsolata? Mert zárkózott ember. Van egy-két barátja, és pár haverja. De mindig zárkózottan fogadta az idegent, ismeretlent, mert nem bízott senkiben, kit ő nem ismert. Érdekesek voltak a barátai, nem volt közös témájuk, pedig nagyon jó barátok. Hogy hogy? Mert sorsuk ugyan az volt, de már mások.
A fiatal Josef, szereti az irodalmat. Bár, nem nagyon tud sokat olvasni, mivel elég sokat kell dolgoznia, tanulnia a műhelyben. De szereti a fegyvereket: sok mindent tud a fegyverekről, sok fegyvert ismer. Bár, gyakorlatilag csak gázriasztó fegyverei vannak, de az élesekről tud egy-két dolgot, elméletben. Gyakorlatilag nem látott éles fegyvert. De szerette őket. Persze nem egy racionális, és nem éppen teljesen talpra esett ember, hanem inkább illuzionista, naiv, álmodozó és érzékeny ember.
Ez az ember, 2 és fél - 3 évvel előtte, szerelmes volt egy lányba. Bonyolult kapcsolat volt, de nem is volt kapcsolat. Csak amolyan fajta, kihasználta a lány Josefet. Josef, mivel szerelmes volt, vak is volt. Egy ideig nem látta mi az, ami nyomta szívét. Csak homályosan látta azt. Majd egy nap megfogta magát, és kitörölte életéből a lányt. Három-négy hónap elteltével, megerősödtek a lány iránti érzelmei, és újból vak lett a szíve miatt. Vissza akart menni a lányhoz, de a lány elutasította. Josefet, egy jó darabig szívatta, de igazából Josef, elég vak volt akkor, hogy belássa, milyen bolond és logikátlan valójában. Eltelt egy idő, de erre az időre, a lány már nem érdekelte: Baráti köre (azaz a 2 ember) és haverjai megmondták neki, hogy hagyja az egészet. S ez az idő volt neki a próba.
Fél évig depressziós volt, tulajdonképpen ennyi ideig tartott ez a korszak. Majd talpra állt. De, mivel a lány és Josef egy faluba lakott, voltak olyan alkalmak, amikor találkoztak. Első alkalmakkor, még nem is volt vészes a helyzet, nem volt annyira feszült a légkör akkor. De utána még jobban feszült, majd az utolsó találkozások már nem voltak vészesek, mert Josef már nem nagyon találkozott vele 2010 második felében. De utána sem, mert Josef elköltözött.
Josef nevetett önmagában ezen az egész ügyön. S szánalmasnak tartotta azt a fiatal lányt, kit egykor szeretett. Hogy miért? Mert a lány szipós, és szipós volt addig, ameddig meg nem halt. Bíz igaz, Josefre akarták az ügyet kenni. A lánynak "intelligens" baráti köre akarta rákenni. Maffiózó alakok, akik Josefnek mindig keresztbe tettek. Egészen 13 éves korától, 16 és fél éves koráig. Bizony-bizony, mert ezek az alakok műveletlenek voltak, s csőcselékek. Buta, és értelmetlen csürhe, akiknél az IQ szint már mínuszban van. S történt ez, mikor a lányt meggyilkolták. Kik? Valószínűleg mindenki azt mondaná, hogy a csürhe banda, ami igaz is.
De akkor hogy került Josef a képbe? Féltek tőle. Szerette a fegyvereket, és volt neki gázfegyvere. Persze, csak 18 éves kora betöltötténél kapta meg első gázfegyverét. Ebben az időkben, mikor Josef 16 és 17 éves volt, Iskolákban gyilkosságok történtek. Volt egy két olyan ember, aki fegyvert rántott, és lelőtte iskola társait, és tanárait. S volt egy különös köztük: Egy író, aki verseit interneten keresztül, egy weboldalon publikálta. Pszichés zavarai/sérülése illetve ilyen fajta okai voltak. Versei, brutálisnak, s elmebajosnak nyilvánította a teremtőjét. Huszonegy-huszonkét éves volt akkor az illető, mikor letartoztatták beszámíthatóság illetve előre megtervezett tömeggyilkosság gyanújával. S pont ezért került Josef a képbe, mert tudta a csürhe banda, hogy Josef, aki író, és szereti a fegyvereket, és érzékenyen viselte, hogy a lány jól kiszúrt vele és jól kihasználta.
Josef, még mérges és dühös volt a lányra, persze a lány erről mit sem tudott: Josefre nem volt kíváncsi, Josef meg ő rá nem volt kíváncsi. Mindketten elzárkóztak egymástól. Hallani se akartak egymásról. A lány, aki Joseffel volt, tudta, hogy Josef utálja, gyűlöli, és hogy még egy kutyát is többre tart nála. De tudta ugyan akkor Josefről, hogy van annyi esze, hogy ne bántsa őt, és Josef így is volt. Tudja fékezni dühét, és érzelmeit. De arcán mindig meglátszott a gyűlöletnek kemény szava, akár hogyan is akarta leplezni, mindig látszott rajta. A lány barátai, meg Josefet lenézték, és kevesebbnek tartják, mint amennyit tud. Josef ugyanis sokkalta értelmesebb volt, mint a csürhe. Nosza, miért is? Mert Josef nem járt mindig a kocsmába berúgni, nem drogozott, és nem járt bűnözőkkel egy csapatba. Csak egy másfél évig cigarettázott. Pedig nagyon jó úszó volt. Igaz, nem egy izmos testalkat, de nem is egy gyenge ficsúr. S a lány barátait ismeri Josef, rendesen ismeri őket. Az egyik, egy Szláv eredetű ember, aki a Balkánról jött. Szerb fiú, aki egy nagyképű, ám izmos ember, ugyanakkor hihetetlen maffiózó és lenéző volt. Mindenkit, akit nem kedvelt, vagy csak nem tetszett neki valaki, az illető háta mögött fikázta. Aljas kis teremtmény, de nem ő a legrosszabb. Hanem a bandából egy Testvériség: Neméth Móricz és Pisti. A két aljas ivadék. Akik mindig keresztbe tettek Josefnek. Sőt, még egyszer a házába is bementek, amikor fürdött, és Josef pont akkor végzett a fürdőben, és ki is zavarta őket pucéran egy vizes törülközővel. De több eset is volt, amikor zaklatták Josefet. Josef, a mai napig úgy gyűlöli őket (Nem csak őket, az egész bandát), hogy ha elmegy mellettük, a banda egy-egy tagja, része, egésze, akkor agresszív tekintettel, s arccal magába morogva halkan elkezd, két-hármat köp maga mellé, az undortól menés közbe. S bizony, 17 éves korától már elkezdtek félni tőle: tudták nagyon jól, hogy Josef ismeretségekre tett szert, és erősebb lett lelkileg, mióta 35 km-re lévő iskolájában rájött hogy erősebb és jobb mint ahogy gondolta. Ma már a banda rá sem nagyon tekinteni Josefre. Mióta tudták róla hogy most már békén kéne hagyni őt. Josef észre is vette ám ezt, és megnyugodott. Másfél évig elvolt, és élte életét. Bár nem makulátlan volt az a másfél év, de ő neki az időszakán majdnem a legjobb kora volt.
2012 Január közepén jöttek érte a rendőrök, hogy kihallgatásra kell menni. Bevitték este. Bekísérték a váró terembe, és otthagyták. Ez a váró terem, este tíz fele, üres volt, és sötét. Alig világitok ott valami. Egészen hajnalig kellett ott ücsörögnie Josefnek. Majd egy, tiszt. A kihallgató tiszt. Josef, aki már várt már egy jó ideje, már elaludt és ült a váró teremben, a székben.
Felnéz csipás szemével álmosan:
- Jó estét… Végre sorra kerültem biztos úr?...
- Jó estét Josef, a nevem Minálov Szergej, én vagyok a kihallgató tiszt. Jöjjön, velem kérem. – Ez az ember, maga volt a borzalom. Nagydarab izmos, buta arcú, és elég vadember volt. Korrupt rendőr, aki Maffiózó körökben hírhedt volt. Ezzel az emberrel, ha valaki ujjat húzott, azt nagyon elverte vagy elverette, vagy megkeserítette az életét, esetleg eltette láb alól. -
Josef felállt, s ment a tiszt után. A sötét folyóson át, amiben csak egy-két neon lámpa villogott. Majd a folyosó végén ott volt a kihallgató szoba. Ahol egy rendőr várt. S ez a rendőr volt az, aki felügyelte a kihallgatást. Majd hajnal táján elkezdték kihallgatni, a kihallgató szobában. A szoba szürke színű volt, és két helyről lehetett jönni: A váróból, a cellák felől, a rendőrségi irodák felől. Majd lehetett jönni a várószobából vezető ajtóval szembe lévő tükör fele, ami nyilván valóan onnan nézték a tanuk, a felügyelő tisztek, a nyomozók, hogy mi történik ott. Josefet beviszik, a kihallgató szoba közepén lévő asztalhoz. Két, egyszerű konstrukciójú barna, durva felületű fa szék volt az asztalnál. Az asztal, az is fa volt, és matt, szürke színű volt. Az asztal felett volt egy lámba, ami elég halványan égett, és volt még egy lámpa, az asztalon, egy asztali lámpa. Josefet leültették, két rendőr kísérte be, az egyik kinyitotta az ajtót, és miután Josef bement, a kettő közül az egyik bement vele, aki kinyitotta az ajtót előtte az meg maradt kint az ajtó előtt. Leült, és egy pár perc bejött az tükör felőli oldal mellől a kihallgató tiszt a tükör melletti ajtón. Josefnek köszönt, és leült vele szembe az asztalhoz. Josef háttal a cellák felőli ajtónál ült, a tiszt, meg ahonnan bejött, a tükör felőli oldalról jött, ahonnan bejött.
- Jó estét, kedves Josef, hogy tetszik lenni? Akkor elkezdhetjük?
- Köszönöm jól és egy picit álmosan e hajnali órákban uram, és igen, kezdhetjük. -
Mondta Josef. Ekkor bejött, a tükrök felőli oldalról még egy ember. Egy rendesebb, ám korrupt rendőr. -
- Jó estét kívánok! Szergej, ő az akit kihallgatunk ma nem de bár? -
Oda ment az asztalhoz és leült Szergej kihallgató tiszt mellé.
- Ja! Bocsánat! Én Molnár Ernő vagyok, a kihallgatás felügyelő. Akkor kezdjük Szergej? - Mondta Ernő tiszt.
- Igen, most kezdtük el. - Mondta Szergej Kihallgató tiszt és belekezdett:
- Rendben, akkor kezdem. Ön ismerte ezt a bizonyos lányt? - E közben mutatta a lány képét a kihallgató tiszt Josefnek, s ekkor egy igen otrombán néző arccal Josef nevetve vidáman mondta:
- Megint mi a jó isten van vele, hogy engem hoztak ide miatta?!
Kicsit dühösen, ám finomat mondta Josef.
- Meghalt, 2011 Szilvesztere kor, elverték majd lelőtték.
- És akkor ehhez nekem mi közöm van?
- Gyanítjuk ön tette, mivel a Lány barátai azt mondták, hogy ön gyűlölte, és undorodott tőle. Tudjuk, hogy magának volt viszonya vele.
- Na és? Mesélgessek itt arról a szipós prostiról vagy mi? Amúgy meg van alibim. – Mondta Josef, bunkón és felháborodva.
- Tudjuk, hogy a "kapcsolatuk" bonyolult és zavaros volt. A lány barátai azt is elmondták, hogy ön mennyire utálta a lányt. Azt is mondták, hogy önnek voltak gyilkos szándékai. - Mondta nyugodtan és meglepődve Szergej Josefnek.
- Aha, de nem én öltem meg. Utálom azt a szipós prostit, és nincs közöm hozzá. Azt se tudom mikor láttam, de örülök, hogy NEM is fogom látni. Akkor, mit akar biztos úr?- Felzaklatva, és meglepődve kérdezi Josef a kihallgató tiszttől:
- Mesélne a kapcsolatukról?
- Muszáj? Mert rohadtul nem akarok beszélni arról a szipós hülye lányról. - Mondta Josef, már nagyon felzaklatva.
- Hát, még tölthet itt egy éjszakát, ha úgy gondolja. Esetleg, lehet, hogy le is tartóztatom.
- Én meg nem beszélek róla.
- Úgy látom, nem érzékeli, hogy ön mibe keveredett. Hát akkor érzékeltetem én magával!
Ekkor felállt Szergej kihallgató tiszt és jól fejbe verte Josefet gumibottal. Josef védte a fejét kezével, de sajnos bekapta az ütést.
- Köcsög jelvényes, hogy dugnád fel magadnak a gumibotodat!
Mondta Josef, mérgesen hangosan. Fogta a fejét a jobb kezével a fájdalomtól. Ekkor Szergej kihallgató tiszt felállt, és jobbról ököllel orron csapta, amitől Josef a Padlóra repült. Josef ugyanis annyira fájt a feje, hogy könnyezett, s majdnem hogy sír, bömbölt attól az ütéstől, amelyet a kihallgató tiszt a gumibotjával rá mért. Ezért, mivel nem foglalkozott a tiszttel, csak a fájdalommal a fején, ezért tudta orron csapni a tiszt Josefet. Majd a Kihallgató tiszt megkérte a kihallgatást felügyelő rendőrt, hogy fogja meg és tegye vissza Josefet a székbe. Megtörtént, Josef orrából a vér folyt, még a feje is fájt. Ekkor tudta, hogy nem kéne vissza szólni a Kihallgató tisztnek. Majd adtak neki egy törlő kendőt, hogy az orrához szorítsa, és hoztak neki egy pohár vizet. Ernő felügyelő tiszt csak némán nézett, ridegen.
- Na, akkor beszélünk már végre?! - Mondta Szergej kihallgató tiszt hangosan, agresszíven.
- Oké, csak várnánk egy öt percet, míg az orromból a vérzés el nem áll? – Kicsit félve, de nyavalygós hangon a fájdalomtól, amit érzett feje búbján és vérző orrán.
- Rendben várunk, de utána beszélni fogsz! – Megparancsolóan, és agresszíven mondta Szergej. Vártak öt percet, és elállt a vérzése. Majd Josef a véres kendőt, melyet az orrához szorított, letette az asztalra, és megkérdezte:
- Rá gyújthatok egy cigire? – Kérdezte halkan, félve Josef.
- Persze, nyugodtan. – Mondta a kihallgató tiszt. Josef rágyújtott és elkezdte a történetet:
- Még anno, 2008 nyarán ismertem meg a lányt. Olyan szép volt, hogy meg se mertem mukkanni. Pedig, Eden haverom mutatta be nekem, mert hogy most ismerte meg és neki tetszett. Nekem is nem mondom. Majd 2009 Januárjában, találkoztam a lánnyal a buszon és elhívott, hogy találkozzunk egy sörözőben. Már nem tudom a hely nevét, régen volt. Azt nem tudom mi történt, de nagyon vidám voltam. Ma már inkább pofán vágtam volna magam és haza mentem volna tanulni.
- Josef elkezdett köhögni. Majd szívott egy jó nagyot az így is félig elszívott cigarettából. Majd, kifújta a füstöt, és folytatta tovább. -
- Majd a lánynak volt egy két ilyen alkalom hogy beszívatott engem keményen szexuális ügyekben. Miközben Bioszból karó volt, mert az emberi anatómiát nem tudta, MÉG az alap dolgokat sem. Kísérleti patkány voltam e téren ő nála. Csak szívatott, de mint az állat öcsém. Én hülye meg ezt hagytam, ő meg ezt alaposan ki is használta, hogy amilyen jó vagyok vele, mert szerettem.
- És meddig tartott ez a kapcsolat?
- Kb. 3-4 hónap, de nem érdekel. A lényeg hogy halott.
– Mondta Josef, mintha ez normális, általános lenne, és elnyomta a füstszűrőig elszívott cigarettát. A kihallgató tiszt egy pillanatra csodálkozott, majd megszólalt: -
- Értem, és meséljen a további 2-3 hónapról, mi történtek akkor?
- Februárba volt azt hiszem az, mikor voltam nála. Lényeget mondom, mert kurvául nincs kedvem mesélgetni erről, mert a pszichém így is ki van tőle. Akkor: Lejött és felkínálta magát egy kis „szexre” ha azt annak lehet mondani, ami, kurva rövid volt, mivel 1. smacizni nem lehetet vele, 2. az anyja miatt aggódót, de tök mindegy. Magának ENNYI elég lesz?! Mert már baromira kellemetlen mesélnem! Muszáj?!
- Hány napot akar a sitten tölteni? – Kérdezte a kihallgató tiszt.
- A kurva anyádat azt kérem, hogy basznád meg! – Mondta Josef
Szergej felállt s épp be akart egyet húzni Josefnek, de Ernő tiszt megállította, és lenyugtata, majd javasolta neki, hogy jobb modorral talán beszélne is Josef. Ekkor Szergej leült, és Ernő tiszt folytatta.
- Na, akkor, én fojtatnám Josef úr.
Mondta Ernő felügyelő tiszt, és folytatta:
- Miért is volt szipós ez a lány?
- Mert Rusht szívott, és azt hitte, hogy az milyen nagy cucc. Élvezte azt a vérnyomás serkentő cuccot. Csak annyi hogy szív belőle az mindkét orr lyukán 1-1 miközben a másik orr lyukát befogja, és felmegy a vérnyomása az embernek 1-2 percre. Valami embertől szerezte ezt a cuccot, de nem érdekelt. Én is adtam neki 6000 forintot, hogy hozzon 2 üveggel is, azt az óta várom. De nem is bánom, hogy nem hozta. Legalább hamarabb döglik meg, mint ahogy azt Isten megírta volna, de ahogy hallom, hamarabb halt meg.
- Értem, és mesélne, hogy kapcsolatukban mit szóltak a lány barátai?
- Nem igazán volt ez kapcsolat. Ez csak amolyan az én megszívásom, a csajnak egy szopatása, és a magam hülyesége. A lány barátai elég pofátlan kis mamlaszok voltak, nem tetszett nekik hogy azzal a lánnyal kavarok. Mivel azok ilyen csürhe stílusú emberkék, egyszer meglátogattak. Békülték az ezredes úr lányát, aki Közlekedés rendészetet vagy mi a fenét vezeti. Bejött a csaj, szépen halkan megkérdeztem tőle hogy mi járatban. Mondta, csak benézett. Utána finoman megint megkérdeztem, hogy olyan nagy körökben lévő ember, mint ő, mit keres nálam. Mondta, hogy csak tényleg beugrott. Majd gorombább stílusban, megkérdeztem tőle, hogy mi a bánatos fenét keres itt nálam, mert így legalább hamarabb végzünk és így nem kellemetlenebb egymással társalogni. Ugyanis nem bírtam a képét, és gyanítottam, hogy a fél csürhe banda ott van a házam előtt és várja a lányt. Én akkor nem láttam őket, mert én sorházban lakok. Az autó megálló ott van az ajtónk előtt, és oda autóval a kapun át lehet jönni, és az előtt szokták a szép pofikájukkal ott állni. A csaj megmondta, hogy megkérdezni jött, hogy a lánnyal, aki most miatta itt vagyok, kapcsolatban állok-e. Mondtam nem. Ekkor kihúzott, vagyis kikísértem, és lám: Nem ott volt a fél kínai hadtest? Ott vigyorogtak a ronda képükkel, majd mondtam a csajnak, hogy mond meg a bűnözőknek, hogy üdvözlöm őket.
- Na, ehhez mit szóltak a lány barátai?
- Hát, semmit. Csak az egyik leszólított az utcán, egy szláv maffiózó dagi gyerek mikor leszálltam a buszról, és mondta, hogy mi van te bűnöző. Én meg mondtam: „Miért? Ti azok vagytok.” Erre nem válaszolt és mentem tovább, és ő is ment tovább.
- A kapcsolat vége hogyan zajlott, és mikor volt?
- Saját elgondolásom idiotizmusa szerint. Ugyanis, elég hülye és gerinctelen volt. Kitöröltem a telefonomból, az msnemről, majd 3 hétig minden happy volt, emlékezetem szerint. Na, és átjött. Hogy kb. 3 hete nem találkoztunk. Meglepődtem mondtam neki, hogy három hete? Majd mondta igen, ott volt, ott szöszmötöltünk, és ennyi. Majd mikor elment mondtam magamban halleluja, azután holnap is eljött azt ennyi. Utána nyáron valamikor, amikor hiányoltam, és mindez érzelmi alapon történt, ez az egész, a logikátlanságom és hülyeségem, meg a szerelmes kis érzéseim miatt történt. Amiket inkább az agyammal kellett volna néznem, mint sem érzelmeimmel. Lényeg, kicsesztem a csajjal azt ennyi. Kb. június vége környékén, nem voltam otthon, amikor megbeszéltem vele egy találkozót, azt ennyi.
- A lánnyal utána találkozott?
- Igen, néha még anno a buszokon, mivel sajna egy faluba vagyok azzal a rakás szerencsétlenséggel. De kapcsolat vége után találkozni akartam vele 2009 utolsó három hónapjában, azt csodálkoztam én a hülye gyerek hogy mindig átbaszott, mert már hiába akartam tőle bármit is, már nem lehetett. Úgy hogy, ebben a kapcsolatban a naivságom, a baromságaim, a hülyeségeim, és az érzelmi alapú döntéseim miatt aláírom azt, hogy egy seggfej voltam. De tök mind1.
- Nos, Josef úr, egy utolsó kérdés.
- Hallgatom.
- Önnek milyen fegyvere, illetve milyen fegyverei vannak?
- Nekem van 2-3 gázpisztolyom, 2 muzeális gumilövedékes fegyverem, és 2 légpuskám.
- Ön hol volt, 2011 szilveszter éjszakáján?
- Én édesapámnál voltam szilveszterkor, Gyuri haverommal, édesapámmal, nővéremmel.
- Rendben, akkor ön nem lehetett a gyilkos. Menjen Szergej Kollégámmal az irodájába. Itt ön végzett, ön mehet, de előtte aláír pár papírt és mehet is.
Majd Szergej felszólalt:
- Köszönjük, hogy itt volt. Haza mehet, de ugye tudja, hogy itt semmi fajta erőszakos cselekmény nem történt, ugye?!
Mondta a kihallgató tiszt erőszakosan Josefnek.
- Igen, tudom, itt semmi erőszak nem történt. – Ez után Josef halkan megjegyezte miközben Szergej Kihallgató tiszt megfordult, hogy: - Seggfej.
Josef és a Kihallgató tiszt, meg a rendőr, aki ott bent felügyelt, kijöttek a tükör felőli, a tükör melletti ajtón. Majd a nyomozók, hangfelvételt felvevő rendőr, és a rendőr ezredes nézték, ahogy kijön Josef a kihallgató szobából. Josef meg nézte a Rendőr Ezredest menet közben. Eszébe jutott, hogy ki ez. Egy nagyképű lánynak az édesapja, a meghalt lánynak a barátnője, aki durva természetű, és nem valami kedves személyiség.
S már tudta, hogy miért volt ott a kihallgató szobában és a rendőrkapitányságon. A lány miatt. Tudta, a csürhe miatt. Josef, kihallgató tiszt, és a rendőr, aki felügyelt ott bent a kihallgató szobában, mentek a Kihallgató tiszt irodájába. Szebb folyosókon mentek, mint amikor Josef jött a kihallgató szobába. Oda értek a Kihallgató Tiszt irodájához. Semmi feltűnő, csak a szakmájával kapcsolatosak voltak az asztalon a kihallgató tisztnek. Kivéve asztalán, a Jack Daniels Whisky. Aláíratott Joseffel egy-két papírt. Majd Elköszönt a tiszt:
- Viszlát, Josef úr, remélem, látjuk még egymást.
- Én meg rohadtul remélem, hogy nem, a viszontlátásra uram!
Gyorsan kiment a kihallgató tiszt szobájából, majd megkereste a rendőrség kijáratát. S mikor kiért a rendőrkapitányságról a rendőrkapitányság sötét, halványan megvilágított utcájába, ahol ott volt a rendőrezredes és lánya. Ott voltak tőle kb. 25 m-re, jobbra a rendőrkapitányság előtt. Lány elfordult, hogy Josef fel se ismerje, de Josef, tudta ki az. Josef oda kiabált a lánynak:
- Nem tudtátok rám kenni az ügyet barmok, ez beszívtad rendőr csajszi!
Majd Josef megfogta magát és a Rendőrezredes és Lányával ellentétes irányba gyalogolt, ahol két közrendőr állt és nézet. Majd a két rendőr között elment Josef, és ment haza fele, miközben rágyújtott egy cigarettára .
2010. december 26. 18:18
-
2010. december 26. 16:00
Az első novellám: Rendőrségi kihallgatás (+16)
FIGYELEM!
A NOVELLA OBSZCÉN SZAVAKAT , ÉS DURVA CSELEKMÉNYEKET IS TARTALMAZ!
EZENKIVÜL A VALÓSÁGGAL BÁRMILYEN EGYEZŐ DOLGOT TALÁL, AZ CSAK A VÉLETLEN MŰVE. A TÖRTÉNET KITALÁLT, A FANTÁZIA SZÜLEMÉNYE!
TOVÁBBI KELLEMES OLVASÁST!
RENDŐRSÉGI KIHALLGATÁS
2012.Január közepe tája. Pécs Rendőrkapitánysága, Kihallgató szoba. Hajnalba folyt az idő, mikor kihallgatásra került, egy író. Igen, egy 18 és fél éves író. Fiatal, hosszú hajú, vékony testalkatú, átlagosan öltözködő, kevés emberi kapcsolattal áldott, de jó ember. Miért kevés az emberi kapcsolata? Mert zárkózott ember. Van egy-két barátja, és pár haverja. De mindig zárkózottan fogadta az idegent, ismeretlent, mert nem bízott senkiben, kit ő nem ismert. Érdekesek voltak a barátai, nem volt közös témájuk, pedig nagyon jó barátok. Hogy hogy? Mert sorsuk ugyan az volt, de már mások.
A fiatal Josef, szereti az irodalmat. Bár, nem nagyon tud sokat olvasni, mivel elég sokat kell dolgoznia, tanulnia a műhelyben. De szereti a fegyvereket: sok mindent tud a fegyverekről, sok fegyvert ismer. Bár, gyakorlatilag csak gázriasztó fegyverei vannak, de az élesekről tud egy-két dolgot, elméletben. Gyakorlatilag nem látott éles fegyvert. De szerette őket. Persze nem egy racionális, és nem éppen teljesen talpra esett ember, hanem inkább illuzionista, naiv, álmodozó és érzékeny ember.
Ez az ember, 2 és fél - 3 évvel előtte, szerelmes volt egy lányba. Bonyolult kapcsolat volt, de nem is volt kapcsolat. Csak amolyan fajta, kihasználta a lány Josefet. Josef, mivel szerelmes volt, vak is volt. Egy ideig nem látta mi az, ami nyomta szívét. Csak homályosan látta azt. Majd egy nap megfogta magát, és kitörölte életéből a lányt. Három-négy hónap elteltével, megerősödtek a lány iránti érzelmei, és újból vak lett a szíve miatt. Vissza akart menni a lányhoz, de a lány elutasította. Josefet, egy jó darabig szívatta, de igazából Josef, elég vak volt akkor, hogy belássa, milyen bolond és logikátlan valójában. Eltelt egy idő, de erre az időre, a lány már nem érdekelte: Baráti köre (azaz a 2 ember) és haverjai megmondták neki, hogy hagyja az egészet. S ez az idő volt neki a próba.
Fél évig depressziós volt, tulajdonképpen ennyi ideig tartott ez a korszak. Majd talpra állt. De, mivel a lány és Josef egy faluba lakott, voltak olyan alkalmak, amikor találkoztak. Első alkalmakkor, még nem is volt vészes a helyzet, nem volt annyira feszült a légkör akkor. De utána még jobban feszült, majd az utolsó találkozások már nem voltak vészesek, mert Josef már nem nagyon találkozott vele 2010 második felében. De utána sem, mert Josef elköltözött.
Josef nevetett önmagában ezen az egész ügyön. S szánalmasnak tartotta azt a fiatal lányt, kit egykor szeretett. Hogy miért? Mert a lány szipós, és szipós volt addig, ameddig meg nem halt. Bíz igaz, Josefre akarták az ügyet kenni. A lánynak "intelligens" baráti köre akarta rákenni. Maffiózó alakok, akik Josefnek mindig keresztbe tettek. Egészen 13 éves korától, 16 és fél éves koráig. Bizony-bizony, mert ezek az alakok műveletlenek voltak, s csőcselékek. Buta, és értelmetlen csürhe, akiknél az IQ szint már mínuszban van. S történt ez, mikor a lányt meggyilkolták. Kik? Valószínűleg mindenki azt mondaná, hogy a csürhe banda, ami igaz is.
De akkor hogy került Josef a képbe? Féltek tőle. Szerette a fegyvereket, és volt neki gázfegyvere. Persze, csak 18 éves kora betöltötténél kapta meg első gázfegyverét. Ebben az időkben, mikor Josef 16 és 17 éves volt, Iskolákban gyilkosságok történtek. Volt egy két olyan ember, aki fegyvert rántott, és lelőtte iskola társait, és tanárait. S volt egy különös köztük: Egy író, aki verseit interneten keresztül, egy weboldalon publikálta. Pszichés zavarai/sérülése illetve ilyen fajta okai voltak. Versei, brutálisnak, s elmebajosnak nyilvánította a teremtőjét. Huszonegy-huszonkét éves volt akkor az illető, mikor letartoztatták beszámíthatóság illetve előre megtervezett tömeggyilkosság gyanújával. S pont ezért került Josef a képbe, mert tudta a csürhe banda, hogy Josef, aki író, és szereti a fegyvereket, és érzékenyen viselte, hogy a lány jól kiszúrt vele és jól kihasználta.
Josef, még mérges és dühös volt a lányra, persze a lány erről mit sem tudott: Josefre nem volt kíváncsi, Josef meg ő rá nem volt kíváncsi. Mindketten elzárkóztak egymástól. Hallani se akartak egymásról. A lány, aki Joseffel volt, tudta, hogy Josef utálja, gyűlöli, és hogy még egy kutyát is többre tart nála. De tudta ugyan akkor Josefről, hogy van annyi esze, hogy ne bántsa őt, és Josef így is volt. Tudja fékezni dühét, és érzelmeit. De arcán mindig meglátszott a gyűlöletnek kemény szava, akár hogyan is akarta leplezni, mindig látszott rajta. A lány barátai, meg Josefet lenézték, és kevesebbnek tartják, mint amennyit tud. Josef ugyanis sokkalta értelmesebb volt, mint a csürhe. Nosza, miért is? Mert Josef nem járt mindig a kocsmába berúgni, nem drogozott, és nem járt bűnözőkkel egy csapatba. Csak egy másfél évig cigarettázott. Pedig nagyon jó úszó volt. Igaz, nem egy izmos testalkat, de nem is egy gyenge ficsúr. S a lány barátait ismeri Josef, rendesen ismeri őket. Az egyik, egy Szláv eredetű ember, aki a Balkánról jött. Szerb fiú, aki egy nagyképű, ám izmos ember, ugyanakkor hihetetlen maffiózó és lenéző volt. Mindenkit, akit nem kedvelt, vagy csak nem tetszett neki valaki, az illető háta mögött fikázta. Aljas kis teremtmény, de nem ő a legrosszabb. Hanem a bandából egy Testvériség: Neméth Móricz és Pisti. A két aljas ivadék. Akik mindig keresztbe tettek Josefnek. Sőt, még egyszer a házába is bementek, amikor fürdött, és Josef pont akkor végzett a fürdőben, és ki is zavarta őket pucéran egy vizes törülközővel. De több eset is volt, amikor zaklatták Josefet. Josef, a mai napig úgy gyűlöli őket (Nem csak őket, az egész bandát), hogy ha elmegy mellettük, a banda egy-egy tagja, része, egésze, akkor agresszív tekintettel, s arccal magába morogva halkan elkezd, két-hármat köp maga mellé, az undortól menés közbe. S bizony, 17 éves korától már elkezdtek félni tőle: tudták nagyon jól, hogy Josef ismeretségekre tett szert, és erősebb lett lelkileg, mióta 35 km-re lévő iskolájában rájött hogy erősebb és jobb mint ahogy gondolta. Ma már a banda rá sem nagyon tekinteni Josefre. Mióta tudták róla hogy most már békén kéne hagyni őt. Josef észre is vette ám ezt, és megnyugodott. Másfél évig elvolt, és élte életét. Bár nem makulátlan volt az a másfél év, de ő neki az időszakán majdnem a legjobb kora volt.
2012 Január közepén jöttek érte a rendőrök, hogy kihallgatásra kell menni. Bevitték este. Bekísérték a váró terembe, és otthagyták. Ez a váró terem, este tíz fele, üres volt, és sötét. Alig világitok ott valami. Egészen hajnalig kellett ott ücsörögnie Josefnek. Majd egy, tiszt. A kihallgató tiszt. Josef, aki már várt már egy jó ideje, már elaludt és ült a váró teremben, a székben.
Felnéz csipás szemével álmosan:
- Jó estét… Végre sorra kerültem biztos úr?...
- Jó estét Josef, a nevem Minálov Szergej, én vagyok a kihallgató tiszt. Jöjjön, velem kérem. – Ez az ember, maga volt a borzalom. Nagydarab izmos, buta arcú, és elég vadember volt. Korrupt rendőr, aki Maffiózó körökben hírhedt volt. Ezzel az emberrel, ha valaki ujjat húzott, azt nagyon elverte vagy elverette, vagy megkeserítette az életét, esetleg eltette láb alól. -
Josef felállt, s ment a tiszt után. A sötét folyóson át, amiben csak egy-két neon lámpa villogott. Majd a folyosó végén ott volt a kihallgató szoba. Ahol egy rendőr várt. S ez a rendőr volt az, aki felügyelte a kihallgatást. Majd hajnal táján elkezdték kihallgatni, a kihallgató szobában. A szoba szürke színű volt, és két helyről lehetett jönni: A váróból, a cellák felől, a rendőrségi irodák felől. Majd lehetett jönni a várószobából vezető ajtóval szembe lévő tükör fele, ami nyilván valóan onnan nézték a tanuk, a felügyelő tisztek, a nyomozók, hogy mi történik ott. Josefet beviszik, a kihallgató szoba közepén lévő asztalhoz. Két, egyszerű konstrukciójú barna, durva felületű fa szék volt az asztalnál. Az asztal, az is fa volt, és matt, szürke színű volt. Az asztal felett volt egy lámba, ami elég halványan égett, és volt még egy lámpa, az asztalon, egy asztali lámpa. Josefet leültették, két rendőr kísérte be, az egyik kinyitotta az ajtót, és miután Josef bement, a kettő közül az egyik bement vele, aki kinyitotta az ajtót előtte az meg maradt kint az ajtó előtt. Leült, és egy pár perc bejött az tükör felőli oldal mellől a kihallgató tiszt a tükör melletti ajtón. Josefnek köszönt, és leült vele szembe az asztalhoz. Josef háttal a cellák felőli ajtónál ült, a tiszt, meg ahonnan bejött, a tükör felőli oldalról jött, ahonnan bejött.
- Jó estét, kedves Josef, hogy tetszik lenni? Akkor elkezdhetjük?
- Köszönöm jól és egy picit álmosan e hajnali órákban uram, és igen, kezdhetjük. -
Mondta Josef. Ekkor bejött, a tükrök felőli oldalról még egy ember. Egy rendesebb, ám korrupt rendőr. -
- Jó estét kívánok! Szergej, ő az akit kihallgatunk ma nem de bár? -
Oda ment az asztalhoz és leült Szergej kihallgató tiszt mellé.
- Ja! Bocsánat! Én Molnár Ernő vagyok, a kihallgatás felügyelő. Akkor kezdjük Szergej? - Mondta Ernő tiszt.
- Igen, most kezdtük el. - MondtaSzergej Kihallgató tiszt ekkor belekezdett:
- Rendben, akkor kezdem. Ön ismerte ezt a bizonyos lányt? - E közben mutatta a lány képét a kihallgató tiszt Josefnek, s ekkor egy igen otrombán néző arccal Josef nevetve vidáman mondta:
- Megint mi a jó isten van vele, hogy engem hoztak ide miatta?!
Kicsit dühösen, ám finomat mondta Josef.
- Meghalt, 2011 Szilvesztere kor, elverték majd lelőtték.
- És akkor ehhez nekem mi közöm van akkor?
- Gyanítjuk ön tette, mivel a Lány barátai azt mondták, hogy ön gyűlölte, és undorodott tőle. Tudjuk, hogy magának volt viszonya.
- Na és? Mesélgessek itt arról a szipós prostiról vagy mi? Amúgy meg van alibim. – Mondta Josef, bunkón és felháborodva.
- Tudjuk, hogy a "kapcsolatuk" bonyolult és zavaros volt. A lány barátai azt is elmondták, hogy ön mennyire utálta a lányt. Azt is mondták, hogy önnek voltak gyilkos szándékai. - Mondta nyugodtan és meglepődve a tiszt Josefnek.
- Aha, de nem én öltem meg. Utálom azt a szipós prostit, és nincs közöm hozzá. Azt se tudom mikor láttam, de örülök, hogy NEM is fogom látni. Akkor, mit akar biztos úr?- Felzaklatva és meglepődve kérdezi Josef a kihallgató tiszttől:
- Mesélne a kapcsolatukról?
- Muszáj? Mert rohadtul nem akarok beszélni arról a szipós hülye lányról. - Mondta Josef, már nagyon felzaklatva.
- Hát, még tölthet itt egy éjszakát, ha úgy gondolja. Esetleg, lehet, hogy le is tartóztatom.
- Én meg nem beszélek róla.
- Úgy látom, nem érzékeli, hogy ön mibe keveredett. Hát akkor érzékeltetem én magával!
Ekkor felállt Szergej kihallgató tiszt és jól fejbe verte Josefet gumibottal. Josef védte a fejét kezével, de sajnos bekapta az ütést.
- Köcsög jelvényes, hogy dugnád fel magadnak a gumibotodat!
Mondta Josef, mérgesen hangosan. Fogta a fejét a jobb kezével a fájdalomtól. Ekkor Szergej kihallgató tiszt felállt, és jobbról egy ököllel orron csapta, amitől Josef a Padlóra repült. Josef ugyanis annyira fájt a feje, hogy könnyezett, s majdnem hogy sír, bömbölt attól az ütéstől, amelyet a kihallgató tiszt a gumibotjával rá mért. Ezért, mivel nem foglalkozott a tiszttel, csak a fájdalommal a fején, ezért tudta orron csapni a tiszt Josefet. Majd a Kihallgató tiszt megkérte a kihallgatást felügyelő rendőrt, hogy fogja meg és tegye vissza Josefet a székbe. Megtörtént, Josef orrából a vér folyt, még a feje is fájt. Ekkor tudta, hogy nem kéne vissza szólni a Kihallgató tisztnek. Majd adtak neki egy törlő kendőt, hogy az orrához szorítsa, és hoztak neki egy pohár vizet. Ernő felügyelő tiszt csak némán nézett, ridegen.
- Na, akkor beszélünk már végre?! - Mondta Szergej kihallgató tiszt hangosan, agresszíven.
- Oké, csak várnánk egy öt percet, míg az orromból a vérzés el nem áll? – Kicsit félve, de nyavalygós hangon a fájdalomtól, amit érzett feje búbján és vérző orrán.
- Rendben várunk, de utána beszélni fogsz! – Megparancsolóan, és agresszíven. Vártak öt percet, és elállt a vérzése. Majd Josef a véres kendőt, melyet az orrához szorított, letette az asztalra, és megkérdezte:
- Rá gyújthatok egy cigire? – Kérdezte halkan, félve Josef.
- Persze, nyugodtan. – Mondta a kihallgató tiszt. Josef rágyújtott és elkezdte a történetet:
- Még anno, 2008 nyarán ismertem meg a lányt. Olyan szép volt, hogy meg se mertem mukkanni. Pedig, Eden haverom mutatta be nekem, mert hogy most ismerte meg és neki tetszett. Nekem is nem mondom. Majd 2009 Januárjában, találkoztam a lánnyal a buszon és elhívott, hogy találkozzunk egy sörözőben. Már nem tudom a hely nevét, régen volt. Azt nem tudom mi történt, de nagyon vidám voltam. Ma már inkább pofán vágtam volna magam és haza mentem volna tanulni.
- Josef elkezdett köhögni. Majd szívott egy jó nagyot az így is félig elszívott cigarettából. Majd, kifújta a füstöt, és folytatta tovább. -
- Majd a lánynak volt egy két ilyen alkalom hogy beszívatott engem keményen szexuális ügyekben. Miközben Bioszból karó volt, mert az emberi anatómiát nem tudta, MÉG az alap dolgokat sem. Kísérleti patkány voltam e téren ő nála. Csak szívatott, de mint az állat öcsém. Én hülye meg ezt hagytam, ő meg ezt alaposan ki is használta, hogy amilyen jó vagyok vele, mert szerettem.
- És meddig tartott ez a kapcsolat?
- Kb. 3-4 hónap, de nem érdekel. A lényeg hogy halott.
– Mondta Josef, mintha ez normális, általános lenne, és elnyomta a füstszűrőig elszívott cigarettát. A kihallgató tiszt egy pillanatra csodálkozott, majd megszólalt a tiszt: -
- Értem, és meséljen a további 2-3 hónapról, mi történtek akkor?
- Februárba volt azt hiszem az, mikor voltam nála. Lényeget mondom, mert kurvául nincs kedvem mesélgetni erről, mert a pszichém így is ki van tőle. Akkor: Lejött és felkínálta magát egy kis „szexre” ha azt annak lehet mondani, ami, kurva rövid volt, mivel 1. smacizni nem lehetet vele, 2. az anyja miatt aggódót, de tök mindegy. Magának ENNYI elég lesz?! Mert már baromira kellemetlen mesélnem! Muszáj?!
- Hány napot akar a sitten tölteni? – Kérdezte a kihallgató tiszt.
- A kurva anyádat azt kérem, hogy basznád meg! – Mondta Josef
Szergej felállt s épp be akart egyet húzni Josefnek, de Ernő tiszt megállította, és javasolta neki, hogy jobb modorral talán beszélne is Josef. Ekkor Szergej leült, és Ernő tiszt folytatta.
- Na, akkor, én fojtatnám Josef úr.
Mondta Ernő felügyelő tiszt, és folytatta:
- Miért is volt szipós ez a lány?
- Mert Rusht szívott, és azt hitte, hogy az milyen nagy cucc. Élvezte azt a vérnyomás serkentő cuccot. Csak annyi hogy szív belőle az mindkét orr lyukán 1-1 miközben a másik orr lyukát befogja, és felmegy a vérnyomása az embernek 1-2 percre. Valami embertől szerezte ezt a cuccot, de nem érdekelt. Én is adtam neki 6000 forintot, hogy hozzon 2 üveggel is, azt az óta várom. De nem is bánom, hogy nem hozta. Legalább hamarabb döglik meg, mint ahogy azt Isten megírta volna, de ahogy hallom, hamarabb halt meg.
- Értem, és mesélne, hogy kapcsolatukban mit szóltak a lány barátai?
- Nem igazán volt ez kapcsolat. Ez csak amolyan az én megszívásom, a csajnak egy szopatása, és a magam hülyesége. A lány barátai elég pofátlan kis mamlaszok voltak, nem tetszett nekik hogy azzal a lánnyal kavarok. Mivel azok ilyen csürhe stílusú emberkék, egyszer meglátogattak. Békülték az ezredes úr lányát, aki Közlekedés rendészetet vagy mi a fenét vezeti. Bejött a csaj, szépen halkan megkérdeztem tőle hogy mi járatban. Mondta, csak benézett. Utána finoman megint megkérdeztem, hogy olyan nagy körökben lévő ember, mint ő, mit keres nálam. Mondta, hogy csak tényleg beugrott. Majd gorombább stílusban, megkérdeztem tőle, hogy mi a bánatos fenét keres itt nálam, mert így legalább hamarabb végzünk és így nem kellemetlenebb egymással társalogni. Ugyanis nem bírtam a képét, és gyanítottam, hogy a fél csürhe banda ott van a házam előtt és várja a lányt. Én akkor nem láttam őket, mert én sorházban lakok. Az autó megálló ott van az ajtónk előtt, és oda autóval a kapun át lehet jönni, és az előtt szokták a szép pofikájukkal ott állni. A csaj megmondta, hogy megkérdezni jött, hogy a lánnyal, aki most miatta itt vagyok, kapcsolatban állok-e. Mondtam nem. Ekkor kihúzott, vagyis kikísértem, és lám: Nem ott volt a fél kínai hadtest? Ott vigyorogtak a ronda képükkel, majd mondtam a csajnak, hogy mond meg a bűnözőknek, hogy üdvözlöm őket.
- Na, ehhez mit szóltak a lány barátai?
- Hát, semmit. Csak az egyik leszólított az utcán, egy szláv maffiózó dagi gyerek mikor leszálltam a buszról, és mondta, hogy mi van te bűnöző. Én meg mondtam: „Miért? Ti azok vagytok.” Erre nem válaszolt és mentem tovább, és ő is ment tovább.
- A kapcsolat vége hogyan zajlott, és mikor volt?
- Saját elgondolásom idiotizmusa szerint. Ugyanis, elég hülye és gerinctelen volt. Kitöröltem a telefonomból, az msnemről, majd 3 hétig minden happy volt, emlékezetem szerint. Na, és átjött. Hogy kb. 3 hete nem találkoztunk. Meglepődtem mondtam neki, hogy három hete? Majd mondta igen, ott volt, ott szöszmötöltünk, és ennyi. Majd mikor elment mondtam magamban halleluja, azután holnap is eljött azt ennyi. Utána nyáron valamikor, amikor hiányoltam, és mindez érzelmi alapon történt, ez az egész, a logikátlanságom és hülyeségem, meg a szerelmes kis érzéseim miatt történt. Amiket inkább az agyammal kellett volna néznem, mint sem érzelmeimmel. Lényeg, kicsesztem a csajjal azt ennyi. Kb. június vége környékén, nem voltam otthon, amikor megbeszéltem vele egy találkozót, azt ennyi.
- A lánnyal utána találkozott?
- Igen, néha még anno a buszokon, mivel sajna egy faluba vagyok azzal a rakás szerencsétlenséggel. De kapcsolat vége után találkozni akartam vele 2009 utolsó három hónapjában, azt csodálkoztam én a hülye gyerek hogy mindig átbaszott, mert már hiába akartam tőle bármit is, már nem lehetett. Úgy hogy, ebben a kapcsolatban a naivságom, a baromságaim, a hülyeségeim, és az érzelmi alapú döntéseim miatt aláírom azt, hogy egy seggfej voltam. De tök mind1.
- Nos, Josef úr, egy utolsó kérdés.
- Hallgatom.
- Önnek milyen fegyvere, illetve milyen fegyverei vannak?
- Nekem van 2-3 gázpisztolyom, 2 muzeális gumilövedékes fegyverem, és 2 légpuskám.
- Ön hol volt, 2011 szilveszter éjszakáján?
- Én édesapámnál voltam szilveszterkor, Gyuri haverommal, édesapámmal, nővéremmel.
- Rendben, akkor ön nem lehetett a gyilkos. Menjen Szergej Kollégámmal az irodájába. Itt ön végzett, ön mehet, de előtte aláír pár papírt és mehet is.
Majd Szergej felszólalt:
- Köszönjük, hogy itt volt. Haza mehet, de ugye tudja, hogy itt semmi fajta erőszakos cselekmény nem történt, ugye?!
Mondta a kihallgató tiszt erőszakosan Josefnek.
- Igen, tudom, itt semmi erőszak nem történt. – Ez után Josef halkan megjegyezte miközben Szergej Kihallgató tiszt megfordult, hogy: - Seggfej.
Josef és a Kihallgató tiszt, meg a rendőr, aki ott bent felügyelt, kijöttek a tükör felőli, a tükör melletti ajtón. Majd a nyomozók, hangfelvételt felvevő rendőr, és a rendőr ezredes nézték, ahogy kijön Josef a kihallgató szobából. Josef meg nézte a Rendőr Ezredest menet közben. Eszébe jutott, hogy ki ez. Egy nagyképű lánynak az édesapja, a meghalt lánynak a barátnője, aki durva természetű, és nem valami kedves személyiség.
S már tudta, hogy miért volt ott a kihallgató szobában és a rendőrkapitányságon. A lány miatt. Tudta, a csürhe miatt. Josef, kihallgató tiszt, és a rendőr, aki felügyelt ott bent a kihallgató szobában, mentek a Kihallgató tiszt irodájába. Szebb folyosókon mentek, mint amikor Josef jött a kihallgató szobába. Oda értek a Kihallgató Tiszt irodájához. Semmi feltűnő, csak a szakmájával kapcsolatosak voltak az asztalon a kihallgató tisztnek. Kivéve asztalán, a Jack Daniels Whisky. Aláíratott Joseffel egy-két papírt. Majd Elköszönt a tiszt:
- Viszlát, Josef úr, remélem, látjuk még egymást.
- Én meg rohadtul remélem, hogy nem, a viszontlátásra uram!
Gyorsan kiment a kihallgató tiszt szobájából, majd megkereste a rendőrség kijáratát. S mikor kiért a rendőrkapitányságról a rendőrkapitányság sötét, halványan megvilágított utcájába, ahol ott volt a rendőrezredes és lánya. Ott voltak tőle kb. 25 m-re, jobbra a rendőrkapitányság előtt. Lány elfordult, hogy Josef fel se ismerje, de Josef, tudta ki az. Josef oda kiabált a lánynak:
- Nem tudtátok rám kenni az ügyet barmok, ez beszívtad rendőr csajszi!
Majd Josef megfogta magát és a Rendőrezredes és Lányával ellentétes irányba gyalogolt, ahol két közrendőr állt és nézet. Majd a két rendőr között elment Josef, és ment haza fele, miközben rágyújtott egy cigarettára .
2010. december 25. 22:57
KÉSZEN VAN!!!
Na emberek, Készen van! Hét oldalnyi az egész, akarjátok hogy ma Publikáljam, vagy holnap, vagy inkább jövő héten célszerűbb lenne publikálni? Várom a válaszotok!
2010. december 25. 21:40
Nem halad nagyon a novella...
Nos, a novellámat épp javítgatom, de elmegy tőle az élet kedvem. Hogy miért is? Mert ez az egész, amit ott leírok, egy kapcsolatról szól ( de nem így ahogy mondva, hanem elmesélve, de majd ha elolvassátok rájöttök). A lényeg hogy vannak emlékeim amiket elő kell vegyek, és le kell írjam, és ezek az emlékek NEM szépek. Úgy hogy itt a kérdés: Csináljam meg, becsületesen, vagy hagyom a francba. De megcsinálom, ha lehet, mert azért fél munka nem munka. Meg van az egész már, csak nyers mint a nyers disznó hús, csak javítgatnom kell. Szurkoljatok...
UI.: BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!