Titkok

1970•  2015. május 10. 14:43

Nem akarom tudni, ki gyújt csillagot,
és Hold-arcot öltve mereng az estbe,
majd a sötét titkait kifecsegve, az
égre tűzi a Napot, pólyát köt az eső-
szemekre, szivárványból, míg valahol
messze furulyák szólnak meg fagott.
Nem érdekel, hogy mért rak a fecske
örökké fészket, és a fűszálakat ki
harsogta zöldre, míg láthatatlan a
szél, bújik sejtelembe, mégis olyan,
mintha bárányt terelne, mikor a tájon
végigfut. Nem szeretném, ha lehullna
leple a csodának,  maradjon meg szép
illúziója, mit fejembe a délibáb rak,
oázisom legyen, meleget adó kemence,
hol kedvemre gubbasztunk, én meg az
öreg este, számolva össze csillagot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2017. március 17. 18:53

Nagyon szép.

szalaikincses2016. november 24. 21:08

Gyönyörű!

Zerge2015. június 25. 05:25

annyira jó olvasni téged!!

Pera762015. május 18. 08:03

A biztos bizonytalan/a bizonytalan biztos dillemája. :))
Nem is jó mindent tudni, van, amit csak hiszünk/sejtünk és mégis elfogadunk, de lehet, hogy többé válunk általuk. A mindentudás titka maradjon meg annak, ki a világot ilyen szépen összerendezte - számunkra is - nekünk, embereknek meg ami jut: vigyázzunk erre a hatalmas örökségre, mi nem is a miénk, hanem mindenkié, azoké is, kik ezután részesednek az élet csodájában...

19702015. május 13. 17:48

Csak megköszönni tudom, hogy itt voltatok, olvastátok és én is kaptam szavaitok által.:-)

Paula.S.Tizzis2015. május 13. 16:47

Már a megjelenés napján olvastam, most visszajöttem, mert nem tudom szó nélkül hagyni, hogy mennyire szépet hoztál nekünk Kata. Sokan vagyunk ezzel az érzéssel így, de megfogalmazni csak kevesen tudják ilyen élvezhetően, színvonalasan, sejtelmesen :-)

10082015. május 11. 18:26

"Nem szeretném, ha lehullna
leple a csodának, maradjon meg szép
illúziója, mit fejembe a délibáb rak,
oázisom legyen, meleget adó kemence,"
Drága Kata!
Ez most összecseng azzal, ami bennem dúl:
én is délibábot festenék, s az lenne a való,
s ami most van, minden elvetni való...

Ez a gondolat született meg bennem,
e remek versedet olvasva. Remélem,
a főoldalra is kikerül :)
Ölellek, Zsu

19702015. május 11. 17:21

Szívből köszönöm, hogy olvastátok!:-)és köszönöm, amit hozzá gondoltatok! Kedves számomra minden vélemény!
Csillogó Marika!:-) Külön köszönöm a szavaid. Úgy gondolom, sokunk számára menedék az írás. Néha a sok "lerakódást" ki kell ragadni magunkból, hogy ne húzzon le a súly. Van, hogy egy gondolat csak "fészkelődik" bennünk, s miután kiírtuk, jövünk rá, megvan, megvolt az oka, hogy szárnyára engedtük. És akkor jó. Jobb. Aztán egy-egy visszajelzésből olyan energiát kapunk még pluszba, amitől úgy érezzük jó irányba haladunk. És itt nem feltétlen a verselést értem, hanem azt a lelki fejlődést, ami felé elindultunk. Én ezért is köszönöm a szavaid!:-)

Ametisz2015. május 11. 15:45

Szép csoda vers...és bizony a titkot néha tényleg jobb nem tudni.

csillogo2015. május 11. 07:07

A nap verse volt számomra tegnap - mindig nagy figyelemmel fordulok verseid felé, melyek játékosak, olykor megkarcolják a lelkemet, szépséget varázsolsz verseiddel, mert minden kép hordoz valami titkot, vallomást, hiányérzetet. Szépek a belső rímeid is.
Nem értek a verselemzéshez - csak az áramlatokat érzem, az alkotó kisugárzását - amiből neked van bőven!:)
Fogad őszinte véleményem!

pepo2015. május 10. 20:55

Nem akarom tudni, ki gyújt csillagot,...

csillogo2015. május 10. 20:38

Kis ember kis szavait írom ide - csodás - nagyon megérintett!

baramara2015. május 10. 18:29

" Nem szeretném, ha lehullna
leple a csodának, maradjon meg szép
illúziója, mit fejembe a délibáb rak,"

Nagyon szép!

19682015. május 10. 17:48

Bölcs tartózkodás :)

végül is a titok addig titok, amíg meg tudjuk őrizni :)

Molnar-Jolan2015. május 10. 17:33

Csoda ez, mert rezeg, zizeg, és belemászik a sejtekbe. Maradjon meg a titok, bizony. :)

Törölt tag2015. május 10. 17:20

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2015. május 10. 16:34

IGEN!
Így a jó, és szép!
Elfogadva, minden "firtatás" nélkül, mert addig hisszük, hihetjük a csodákat, amíg leplet terít rá a féltésünk!

Alig tudok elmenni innen, olyan jól érzem magam, mert pontosan így érzem, és élem meg az életet, a szép meséket, amiket őrzök a szívemben a lelkemben, és nem szeretném elveszíteni őket!

Gyönyörűt írtál!

BakosErika2015. május 10. 15:57

Nagyon szépen láttatod...

Ametist2015. május 10. 15:54

"Nem szeretném, ha lehullna leple a csodának" - szívemből írtál, nagyon tetszett a versed :)

Rozella2015. május 10. 15:05

Teljesen lenyűgözött ez a gondolatsor... nagyon egyetértek, tetszett! :)

skary2015. május 10. 14:49

széplett :)