1970 blogja

Érints meg és égess újra

vágy villáma eméssze testem

Nem baj, ha tűz martaléka

mindenem, égess:

itt vagyok...neked

Ez a parázs nem aludt ki

vártalak ma is, máris ölelj

Nem akarok nálad megpihenni

most akarj, most

Magadnak követelj!

Szikrákkal szórj, lángoljon a világ

perzseljen fel a szerelem

Ajkaddal csurgasd rám az édes muzsikát

hogy jó neked

hogy földöntúli...velem

S ha elégtünk, ne, mégse szólj

terítsük a puha csöndet magunkra

szembogaram  szemednek válaszol

aztán érints, érints meg

és égess újra!

Búvár vagyok. Lemerülök.

Lelkem tengerének mélyére szédülök.

Levegőt nem veszek, csak úgy teszek

mint a gyöngyhalász.

Nem keresek.

Nem kutatok.

Tudom, mit rejt a mély

a titok.

Érintetlenül ott hagyok

felszínre semmit nem hozok

csak ámulattal

gyönyörbe olvadó áhítattal

lélegzetvisszafojtva csodálom 

Kincsem

a Minden.

Apró homokszemből született

felbecsülhetetlen érték

sorsomba ékesült ékkövem

Ajándék.

Lelkem nyugvó tengerében 

vigyázom

rejtem

félem

Isten adta Igazgyöngyöm

mélyen, nagyon mélyen.

Rózsa virág, rózsa levél

szomorúan énekel,

sivatagi homokdűnék

porába letérdepel.

Imát dalol csillagoknak

sötét, fázós éjjelen,

szomjúságtól száraz ajka

elbicsaklik könnyeken.

Rózsa virág, rózsa levél

bús éneke messze száll.

Ölbe kapja, viszi a szél

bíbor hajnal rátalál.

Napsugárral átölelve

énekel a Szerelem:

Gyere Rózsám, szakítsál le

léted legyen a vízem.

Kietlen lett a világ

Sivár gömb a föld

Kihunytak a csillagok

Színtelen a zöld

Nem süt már a nap

Minden jéggé vált

Életem is elporlad

Nélküled nincs tovább

Úgy vágyom a szódra, egy kedves csókra

Vad szívemben lobban, perzsel a láng,

Emésztőn lüktet, messze az óra

Magamba rejtselek, hevít a vágy.

Siklik egy dallam, röppen a szélben

Halk zene ütemén dobban a szív,

Bolond fejemben egy emlék meglibben

Ölelő karom táncolni hív.

Pörgünk a dalra, egymáshoz bújva

Forog a világ álmokat hint,

Otthonra lelve megállunk csendbe'

Csókodba forrva mennybe repít.