1962 blogja

Nem csak a nevet viselem

Keresztem hordozom,cipelem.

Nem bankban van hitelem,

Az életet el nem viccelem.

Vidáman,komolyan ízlelem,

Ha nem jó,hát le nem nyelem.

Nem kell az MLM

De kell az a szerelem!

Ki győz,még bukhat,ha tesztelem,

Hiába nyer,ha hamis a győzelem!

Az életem förtelem

Fájó és gyötrelem

A kezemet tördelem

 Magam elföldelem.

Vegyes az érzelem

Magamban érlelem

Lesz elég élelem

Nem kell a kényelem 

Nincs bennem félelem

Hívom, nem szégyelem

Itt van a védelem

Jön már a kegyelem

Nincs már ellenfelem

Hisz Isten Veled s velem

Nem hívtalak Téged, bár örültem, hogy jöttél,

Úgy éreztem, hogy velem jólesőn törődtél.

Elmondtad titkaid, szívedet kitártad,

Megosztottad velem sok felismert hibádat.

Kerestél, s találtál bennem egy lelkitársat,

Mégis faképnél hagytál kb. úgy másnap.

Miként Éva nyújtotta Ádámnak egykor az almát,

Úgy bíztad rám életed eddigi tartalmát.

Mosolyom, vígaszom ott maradtak Nálad,

S csókom, mely talán még most is nyomja a vállad.

Mért nem hagyod, hogy az élet neveljen?

Mondogatod: Csak az Isten ne verjen!

Ne engedd, hogy az idő csak úgy elmenjen,

Hogy a pumpa Benned egy-kettőre felmenjen!

Hagyd, hogy az Úr életedben tervezzen!

Újjászüljön, gyermekének nevezzen,

Jézus útján Őhozzá elvezessen!

Életedben gyümölcsöket teremjen,

Bánatodban, örömödben,

Veled sírjon,Veled együtt nevessen.

Engedd, hogy Ő mindenkoron szeressen,

Segítsen meg, mindenre felvértezzen,

Tested egyre kevesebbet vétkezzen!

Benne vagy lefekvésemben,ébredésemben,

egykedvűségemben,kétkedésemben.

Összekulcsolt két kezemben

Vonalként tenyeremben

lecsukott két szememben

meg nem írt levelemben

lelkemben,testemben

magányos estemben

házban,kertesben 

Veled kettesben

álmodott szerelemben 

Neked virágzó versemben.

Elmaradt ölelésben,

minden lépésben,

fájó érzésben,

sírásban és nevetésben,

esőben és napsütésben.

De nem vagy feledésben.

Szeretek az utazó közönséggel szemben ülni,
Próbálok próblémájukkal szembesülni.
Vágyom azokban mélyen elmerülni,
Válaszokért magamban elcsendesülni.
Nem akarván a nehézségeket elkerülni,
De engedem magam bármiben fellelkesülni.
Még ha nem is tudok, bár szeretnék hegedülni,
Nem távol állni,szeretnék inkább közel ülni.
Hogy felesleges aggódásoktól tudjak mentesülni,
Ismerni kell az irányt, merre kell menekülni.
Ha menni vagy tenni kell, nem lehet ellehetetlenülni,
Ha állni kell a sarat,abban lehetetlen benne ülni.