LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Vers

ArnyekEsFeny• 2019. szeptember 23. 19:53

KÉKBŐL NYÍLÓ

Számtalan redőivel hullámzik a víz,

gondolataimmal a régi múltba visz.

Felidéz azúr tengerbe csókolt éjjelt,

szellő táncoltatott vizet, festett képet.

Megfogni nem lehet, elillan, mint pille

várnád, hogy meglegyint gurgulázó fénye,

örvénylő ereje visszahúz a mélybe

belefulladnék, a kék-fehér szívébe.

Most a mélyéből, mint megfogant varázslat

kiveti magából világát csodának,

kék rózsát hajt, növeszt vizének habjain

hogy kit megérinthet a lelkét hagyja itt.

Majd újra az örvény gyűrűjét felhúzza,

cibálja a vizet, felhőkké dagasztja,

megmosdatja arcod, letörli egészen

a múlt fájdalmait virágba enyéssze!

Szólj hozzá!

ArnyekEsFeny• 2019. május 13. 18:10

Hideg hó hűvősében
meleget ad, átölel,
anyai bőségében
sárga tigris már közel.
Kicsinyét védi fagytól,
eleségét a sastól,
Fejét lehorgasztva áll,
Szeme csillog, jer tovább!
"Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,"
Puha léptű jó anya,
rád talán lesújtana.
A világgal harcot kezd
kicsinye védelme ez,
de ha jön a friss tavasz,
elnyújtózik boldogan...

William Blake idézet van a versben

Szólj hozzá!

ArnyekEsFeny• 2019. május 8. 23:39

Te is mesélj Róla!

Mikor esti fénynél csillagok ragyognak

Hősi vitézekről regék lángra gyúlnak.

Királyok csatáit beszélik estéken

Boldoggá lészen a gyermeki lélek.

Ha én egyszer végre királylány lehetnék,

Magamhoz királynak Toldi Miklóst venném.

Becsületes magyar, szereti a földet,

A földön dolgozó tisztességes embert.

Lovagi ruhája többet jelent nekünk,

Ezer varázslóval nem ér fel, mesélünk:

Harcolt farkasokkal, s cseh vitéz ellen,

Kiállt a gyengébbért, nemes vér folyt benne!

Küzdött hazájáért, szíve és szerelme

Piros-fehér-zöldben bólogat a szélben.

Ó bár minden gyermek ismerné a nevét!

Olvassunk hát róla! Tegyük őt ismertté!

4 hozzászólás

ArnyekEsFeny• 2018. szeptember 17. 20:41

GESZTENYEFA ÁRNYÉKÁBAN

Ha tűz a nap és bánt a fény,
Hűsítő árnyékában lelked felüdül,
Tenyérformájú levelével átölel,
Lehullik, megpihenve válladra ül.
Gesztenyéje koppan fejeden,
Álmodozásodból magadhoz térsz,
Még meleg van, lenge a ruhád,
De mozdul a levegő, éled a szél.
Ülj még egy kicsit, olvass verseket,
Lágyan ringat a levél-zene,
Vigyáz rád, mint kis gyermekre,
Ki gesztenye bábjával mesél…

4 hozzászólás

ArnyekEsFeny• 2018. augusztus 28. 22:06