LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Láttad mamánál a falat?

Bohóc sipka fején,
trombita kezében,
harsogó hangja szól,
szilveszter van újból.


Pereg az időgép
vele változó kép
csecsemő cipő rég,
váltó cipő jön még,


aztán tornacipő
melyben lépked, minő
lakcipőben menő
később nyakkendő jő...


Évek hosszú sora...
Trombita meg cola,
malacsült citrommal
hájas tészta vajjal...


Fejre áll a világ
egy éjjelre diák
minden felnőtt ember
kíván víg szilvesztert!

Puha léptekkel közelít az este,

Játékra hív, lelkemet kileste,
Elő vette kártyáját, keverte és osztott,
Rám mosolygott, 
S fájdalmam köddé foszlott.
A szürkületből előlépett egy gyermek,
Mosolyával fényt adott e jelnek,
Együtt lehetünk, vidám lesz az este,
Boldogság költözött szívembe…

Elveszett a zoknim párja
Foltos volt, lyukas – most árva
Kerestem, de nem találtam.

Kihúztam a fiókot,
Ideraktam, odaálltam,
Fázós lábam jól eldugtam.

A konyhában megijedtem,
A macska valamit cipelt…
Jaj egy egér! Felugrottam,

Pedig csak egy szürke folt,
Ami régen zokni volt,
Ma már csak egy feslett folt!

Szemedbe néztem - megrészegültem

pedig száraz volt még a szám.

Hozzám hajoltál, itallal kínáltál,

s a Mennyország hozzám leszállt.

Borod vöröslött, arcom piros lett,

szavad bűvölt el, mellem zilált,

Meleg szobában, hideg éjjelen

Bacchus táncolt, eljött a nász…

Másnap a reggel fénnyel bántott meg

Zúgott a fejem, de – hideg az ágy,

Törött poharak most szerte-széjjel

kiömlött pezsgő,  és üres kosár.

Más nap te már mást örvendeztél,

másnak telt meg a boros pohár…

Rózsaszín szobámban, egyedül reggel…

kint rikácsol egy kis madár,

Olyan a hangja, mint aki tudja:

a másnaposság nem huncutság.

Másnapra ébredve más kedvét kerested.

Nem maradt utánad, csak hűs szomjúság…