LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Pergő őszi levél

Hullik le a fáról.

Hideg szelek fújnak

Jön az őszi zápor.

Fújjatok csak szelek

Zuhogjon a zápor

De az én lelkemben,

Meleg dallam szálldos.

 

A fejemre lassan

Fehér koronát hoz

Az idő szolgája

Bizony csak leláncol.

Leláncolja testem,

Hull az őszi zápor,

Fehér hajú asszony

Lesz az ifjú lányból.

 

Pedig a lelkemben

Játszanak a fények

Minden szép napomon

Más szerelmek jönnek

Jönnek új szerelmek,

Versben és zenében,

Megszépül a világ

Szépülnek a fények.

 

Hiába is várnám

Kezed a kezembe

Hiába is kérném

Maradj itt örökre

Majd ha egyszer végleg

Minden fa csupasz lesz

Akkor lesz csak örök

Ősz a szíveinkben.

 

Őszi színpompában

Játszadozó fények

Hűs szellőt forgató

Táncoló levélen.

Táncoló levélen

Csillanó eső csepp

Arcomról lepergő

Könnyes szép emlékek.. 

 

(Megkötöm lovamat...)

Itt az éjszaka mit ural a sötét

piciny gyertya fénye ad némi reményt

lassú lépteimmel indulnék feléd

könnyű éjruhám ha kérnéd levetném

suhogna a selyme fátylas éjszakán

hullámzó hajammal könnyed lemosnám

halvány fény-ölében arcod sejteném

kezed érintése lehetne enyém

lehetne ha egyszer eljutna hozzád

hogy mire is vágytam egy hűs éjszakán...

Álmodj velem, mikor a nap vörös fényben izzik,

Álmodj velem, mikor hajnal a harmatot hinti,

Álmodj velem, mikor simogat a déli eső,

Álmodj velem, s te leszel az életemben - első.

Álmodj velem, mikor búcsúzik ágtól a levél,

Álmodj velem, amikor a fehérség csodaszép,

Álmodj velem, ha karmait nyújtja égre az ág,

Álmodj velem, mikor bimbót, virággá formálják...

Álmodj velem, ha a csillagok mutatnak utat,

Álmodj velem, ha a sötétség mélyen betakar,

Álmodj velem, mert én már régen véled álmodok

s egy másik dimenzióban, már - csak tiéd vagyok...

Tudom szeretni a kéklő ibolyát,
Tudom meglesni a hű gerlice párt,
Mert ,,Áldott csodáknak tükre a szemed "
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Fáradt matróz vagy háborgó tengeren,
Szomjas utazó hegyeken, réteken,
Harcos vérmezőn, s a városok felett,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Pihenj meg ölemben, mondd el bánatod,
S ha nincs szólni kedved, én is hallgatok...
Majd ha szavaid patakja megered -
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


Baráttá fogadnak majd a csillagok,
A sötétség leple lágyan ránk hajol,
Meleg szárnyával puhán ölel, szeret,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!


S ha elmész majd, mert másnál a Nap ragyog,
 - Nálam hagytad múltad, búdat, bánatod, -
Ne félj! Én soha fel nem hánytorgatom...
Fényem utánad küldöm, mert Az én vagyok!

Ady Endre: Mert engem szeretsz; című versének egy részlete

Minden halálom egy kicsit a tiéd is

elveszítelek majd újra megtalállak

minden könnycseppem tudom hogy neked is fáj

mert benne vagy minden kavicsban és fában

minden öleléssel hozzád bújnék újra

s csókkal hinteném a halkan szóló szádat

lábad elé tenném le minden fájdalmam 

hogy boldog légy e boldogtalan világban.