LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
KözéletHonvágy
Piros tetős kicsi házban
Édesanyám sürög-forog,
Gyermekeit hazavárja,
Szívében a bánat zokog.
Messzi mentem szép hazámtól
Gémes kút hangarékja zeng,
Felidézi, nagyapámtól
Hallott mesét, mely visszacseng.
Tudom, nagyon messze mentem,
Túl, a képzelet határán -
Vándor szívem beismerte,
Szebb életem vágya árán -
Honvágy ébredt bús szívemben.
Minden, mire vágytam, megvan,
De a szellő másként rebben -
Lelkemből a dallam - elhalt.
Piros tetős kicsi házban
Édesanyám, sürögj-forogj!
Gyermeked jön haza, látsz ma!
Szívemben boldogság lobog.
(Hangarék a neve annak a gémeskút ostorára szerelt kovácsolt vas kulcsnak vagy kupaknak, amelyhez a vödör fülét rögzítik.)
Szülessen újjá!
Ó mennyi fájdalom sír a hideg utcán!
Milyen sok árván marad ember didereg!
Szívünk jégvirág-ágán szeretethullám
Keresi vágyát, - elhagytam a hitemet.
Ahogy szállását kereste a szent család,
S nem volt, aki, hívja, várja, befogadja
Úgy siratja múltját, életét, szívszavát -
Kapu alatt fázó, kuporgó alakban...
Benne látom anyám görnyedt, hajlott hátát,
Járásában - apám mozdul, biceg felém...
Tekintetében, könyörgés, hogy most talán,
Ezen az éjjelen - élete véget ér.
Hitem keresve hozzálépek, kezem nyúl,
Választ remél. Fájdalommal teli múltból
Szakadt ruhák alól, egy kéz felém kinyúl
S szeretet fakad fel, mint víz a mély kútból.
Ma éjjel egy angyal száll minden ház felett,
Ma éjjel koldusból lesz igazi király!
Ma éjjel - talán - megtalálom a hitem,
Egy fagytól vöröslő kéz vezet, szeret, áld.
Koldusként született megváltó nagy király -
Letérdelek eléd, s könyörögve kérlek,
Vezesd haza anyáink elveszett "fiát",
Gyúljanak az égen karácsonyi fények!
Szülessen újjá a világ!
Én szeretlek...
Én szeretlek, én szeretlek,
Bánatban, örömben, ködben,Zajban, füstös felhők mögöttBudapest, te örök, - örök!Szeretlek szürke kövekkelFalaidról omló színnel,Illattal és bűzös szaggal,Éjjeli fényben, sok zajban...
Szeretlek én - nyüzsgő városEstére kihűlő, álmos,Vonattól sajgó sebeddelReggelre ébredő fénnyel.
Karcsú hidaiddal ölelsz,Hullámzó Dunáddal felelszAz emberek sóhajára,Bánatára, víg dalára.
...áll a kislány...
áll a kislány a megállóban
bizonytalan és tétova
táskáját félvállán tartja
ma lesz-e ellenőr
vagy utazhat
mert bérletre már nem futja
talán egy kedves mosolyra még igen
a gyomra görcsben áll
de reggel sietni kell
áll a kislány a megállóban
reggel van hűvös és sötét
ha beér az iskolába
ott talán várja némi fény
pedig a szülei jó emberek
csak most ennyi jutott
a tanár majd kéri az osztálypénzt
s ő újra csak hunyorog
ha rászólnak miért ilyen pimasz
majd flegmán felel
azt hogy mit hordoz lelkében
ugyan ki az kit érdekel
áll a kislány a megállóban
sok van mi nincs
de büszkesége még maradt
nem fog kérni
nem fog nyafogni
nem mondja ha éhes
nem szól ha nincs új tolla
ha hiányzik a tornazsákja
otthon édesanyja csendben várja
tudja jól és megcsókolja
meleg szívében szeretet
de a hideg világ
megcsúfolja
és ez az amit ő nem akar
áll a kislány a megállóban
szülei szomorát hordozza
áll a kislány kicsit fázik
az eső elered ő elázik
s talán jön majd egy nagy vihar
mi felborít végre eget-földet
elsöpri összes bánatát
és megfordul kifordul végre sarkából
ez a szegény világ…
Őrjítő és bizonytalan....
Már épp lefeküdni szerettem volna,
Amikor újra cseng a telefon.
- Holnapra ne tervezz semmit!
Reggeltől munkanélküli vagyok.
Kevés volt bármit is tettem
Mértek számoltak, - Nem elég!
Holnaptól újra keresgélhetek,
S hogy ötvem évem mire lesz elég?
Nem tudom, hogy akarom-e,
Inkább a Dunának megyek!
- Elég volt! - kiáltom közbe,-
Megoldjuk ezt is ha kell!
Ilyen a világ, és ilyen az élet!
Ne keseregj! Lépj tovább!
Letettem a telefont és éjjel
A fejemben motoszkált tovább...
Mi lesz, ha mégse talál munkát?
Itt a kölcsön, a gyógyszer, a gyerek...
Mi lesz, ha vége az önámításnak,
És valóban nem kell senkinek?
Ma még megpróbálok aludni,
Mert holnap a vállamra jut újabb teher,
Ma még fogok imádkozni,
Aztán én is belesüllyedek...
Őrjítő és bizonytalan az élet,
És ebből mind a kétszó igaz,
- S már szeretni is elfelejtünk sokszor, -
De ez ma éjjelre kicsit sem vigasz!