LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
HazaHAZA-HARANGOK
Némuljanak el a harangok,
tépje a fákat vad zivatar,sikoltson orkán, zúgjon tenger,keservébe dőljenek falak!Üvöltsd az égre szenvedéllyel,minden mi emberi volt - elhalt!Férgek zabálják fel az igazt.Némuljanak el a harangok,ott, hol sírné kéne, nevetünk -kínunkban rázkódik a vállunk -elfojtott fájdalmat cipelünk.Nagyapa mesél gyermekénekapjától hallja meg a fia:bízunk a jövőben remélve,újra lesz szép, nagy Magyar Haza!Némuljanak el most a harangok,álmát hagyja el, Hazám, gyermeked!Szóljanak újra azok a dalok,mitől megdobban a magyar szíve!
Majd zúgjanak újra a harangok!Hirdessék hogy száz év letelt, letelt!S ha lesz, üdv-rivalgó harsány hangon, vagy ha úgy kell, hát temessenek el!
Vasárnap délután
Vasárnap délután,
Istennek szent napjánA fehér ház padjánÜldögél nagyapám.Mellette nagymama,Ősz már vörös haja,Zöld kis kabátkájánA napfény táncot jár.
Nyugalmas szép ünnep,Istennek szentelve,Mert így kell, így helyes,Áldott csak így leszel.
Az utca már üres,Már sokan elmentek,Fiatal házasok,Külföldön élnek most.
A kis pad magányánOsztozik most a pár.Imára kulcsolt kéz,"Fiam, tán hazatérsz..."
Légy hát te is gondolat!
Ha megszületik a Gondolat,
Kibontja szárnyát és útra kél,
Rendet, reményt, szebb hazát ígér.
Felszáll a magas hegyek felé,
Lehajol a legmélyebb partra,
Részese lesz a mindennapoknak.
Nem ismer határt, nincs akadály,
Már megszületett, hát nő tovább.
Ha tiltják - egységet teremt,
Szárnyát levágni nem lehet!
Lassan leveti félelmét, hat,
Önálló életre kél, megszólal,
Beszél, dalolni kezd, szél viszi
Vihart kavar, s minél nagyobb a
Néma csend, a Gondolat, annál
Tovább és mélyebben szól.Suttog,
Bekopog kis szobák ablakán,
Üzenetét halkan adja tovább.
Ha tiltják - egységet teremt,
Szárnyát levágni nem lehet!
Egy kacsintás, és egy mozdulat
Már ugyan arról szól, utat mutat,
Már nem kellenek a körmondatok,
Jöhetnek újra a félszavak,
S mégis mindenki érti, érzi,
Ugyanarról beszélnek itt és ott,
Nincs balra, jobbra, csak előre!
A Gondolat már szabad!
Légy hát, Te is gondolat!
Egy barát messze ment…
Egy barát messze ment,
Vitte hazája szép dalát,
Vitte múltját, szerelmét,
Vitte bőröndben bánatát.
Egy barát elindult egyszer,
Keresett, új hazát talált,
De itt maradt a lelkének egy része,
Még ha nem is látja tán…
Egy barát messzire ment,
Élete megváltozott,
Szeretetünk kíséri bárhol él,
Mi itt maradtak, Rá – gondolunk!
A nagyvilágban bárhová kerüljünk,
Falunkból elindult szívünk
Együtt dobog,
Kívánom, bárhol élsz légy boldog,
Mindenhol segítsenek az angyalok!
Nem magánügy, most nem!
Azt hiszed magánügy, pedig nem az
az egész életed a hitedből fakad.
Hiszel az adott szóban,
ha anyád átölel,
hiszel apád két karjában,
hogy nem enged el.
Hiszel, hogy bánatodban az imád meghallja Istened.
Hinned kell hát abban is - hogy ezt egyedül "nem lehet"!
Vár az Úr
Temploma nyitva
Azok is, melyeket megalázott már száz idegen
S te még ő-értük is imádkozni fogsz,
a lángokban álló templomok felett.
Mi a hit, ha nem az az egység,
amelyben körben állva megfogjuk egymás kezét,
majd felsoroljuk mit kaptunk, mint áldás,
és kéréseinket visszük az Úr elé...
Mi a hit, ha nem a templomba ülő nénike,
aki végre csendet talál,
s ráborul Jézus szívére.
Mi a hit, ha magányos szobádban
imádságod egyedül suttogod el?
A Te hited ez tudom. De Te kellesz
a közös énekhez.
Kell, hogy együtt üljük meg
az úrvacsora szent hitét,
együtt legyünk, és tudjuk
nem szakíthat senki szét!
Egyedül gyenge az ember,
de együtt - jöhet száz veszély...
Egymásba karolva, támogatva,
hitünk nem tépi semmi szét!
Már nem magányügy a hitünk!
Gyilkos hordák hada támad reánk!
...és még értük is mindig,
mindig...
remeg imát a szánk...