LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
Barátságnem én változtam
nem én változtam - te énbennem
tükröd vagyok s nohamagad fürösztöd meg lényemben -amilyennek látod bennem lelkedolyanná váltál olyan vagynem én változtama te hangod szól máskéntcsak azt hallod hamisnak amitőled nem volt igaznem én változtamcsak fájóbb lett a "játék"és megláttam egy tócsábana saját arcomat
nem én változtamcsak amit hittem vagy hinni véltem botor módracigánykerékbe tükröt tett az Istens nem bírta a fényt ó az ostoba
FÉNY VAGYOK
Tudom szeretni a kéklő ibolyát,
Tudom meglesni a hű gerlice párt,
Mert ,,Áldott csodáknak tükre a szemed "
Engedd, hogy életed fénye én legyek!
Fáradt matróz vagy háborgó tengeren,
Szomjas utazó hegyeken, réteken,
Harcos vérmezőn, s a városok felett,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!
Pihenj meg ölemben, mondd el bánatod,
S ha nincs szólni kedved, én is hallgatok...
Majd ha szavaid patakja megered -
Engedd, hogy életed fénye én legyek!
Baráttá fogadnak majd a csillagok,
A sötétség leple lágyan ránk hajol,
Meleg szárnyával puhán ölel, szeret,
Engedd, hogy életed fénye én legyek!
S ha elmész majd, mert másnál a Nap ragyog,
- Nálam hagytad múltad, búdat, bánatod, -
Ne félj! Én soha fel nem hánytorgatom...
Fényem utánad küldöm, mert Az én vagyok!
Ady Endre: Mert engem szeretsz; című versének egy részlete
MÉGIS KÖSZÖNÖM
ott ahol az árnyak járnak
s nincs vidámsága a nyárnakahol kövön koppan a hangahol minden nap csak a jajahol süvölt a bántó szél - elhagyatottan várlak én...zizeg a fa csupasz ágavarangy brekeg a virág árva
éltem tudatlan boldog magánybannem gondoltam a jövőrenem vártam hogy a szellő simogassaaz arcomszínét vesztett homálybana szürke hét szürke kabátjában
aztán jöttél és megismertelekmellkasomban dobbantrég megdermedt szívemmelegség öntött elvágyak keltek életre
és vártamés vártamés maradt a szürke homályde te nem voltál
én mégis köszönömhogy újra éltem régi örömömhogy megtudtam van még dobbanása szívemneks vért pumpált testembe
ha leszel ha nemújra élek
ott ahol az árnyak járnak lett vidámsága a nyárnakahol kövön koppan a hangott minden nap halkan hallakhol tangó táncot jár a szél - mindent feledve - várok én...
Eső-gazdi
A hegy tetején kanyarogva fut az út,
Az esőcseppjei nem vívnak háborút. Homály fedi el a dermesztő múltat,Kétely vívja meg az égiháborút.Letargiában a köd-fedte jelen,A hegy tetejéről tán nem jut le sosem.Táncolni tudnék a felhők rejtekébenJövőt idéznék a magas föld hűsébe.A levegő kevés, boldog már JózsikaAz utat meglelve jött rá - eufória.Most, hogy ugrik, kutyája nem csahol,Hűséggel nézi - a gazdi most boldog volt!Szavak, amelyeket egy férfi nem akar hallani
Nem akartalak bántani
azt hittem játék az egész,de nem tudtam, hogy vágyaidtengerén utazik ledér - pillangó szárnyú vidám fény.Csak mosolyom küldtem neked,s nem ígérgettem sohasem,hogy szeretni foglak téged.Egy dalos bolondos éjenmegrészegült a nagy világ.
Csak szépen akartam szólnis boldognak lenni, ha lehet,Sosem tudnálak bántani, -mégis ezt teszem most veled.Hazudni nem fogok:a barátod leszek...