<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Lyrical Poet -  blogja</title>
<description>Lyrical Poet -  blogja RSS</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322</link>
<item>
<title>Dal Pannóniához</title>
<description>Copyright: Lyrical Poet, 2004. október 9.&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;Dal Pannóniához&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/strong&gt;Drága szülőföldem hadd mondom el néked,&lt;br&gt;hogy miért szeretem e pannon vidéket ...&lt;br&gt;Mert mediterrán ízű nyár van a szívedben,&lt;br&gt;a Tettye-udvar izzó mészkőkatlanában&lt;br&gt;És sok-ezer év sóhaja tör fel most újra,&lt;br&gt;hűs forrásaid, élet-kristály vizéből.&lt;br&gt;Úgy törsz magadnak mindig újabb utat,&lt;br&gt;a végtelennek tűnő nagy kozmoszi időből.&lt;br&gt;Janus is itt élt egykor, és alkotott,&lt;br&gt;ősi falaid között,&nbsp;&nbsp; -&nbsp;&nbsp; vad tetemre hívás&lt;br&gt;és rózsaszín mandulavirágzás idején.&lt;br&gt;Üzenete még most is tisztán áthallik,&lt;br&gt;ahogyan az ősi múlt üzen az időben ...&lt;br&gt;Mert a szívem örökké a tiéd Pannónia,&lt;br&gt;mert ez a szülőföldem, ez a harmónia.&lt;br&gt;Nekem bölcsőm e táj, és itt kanyarog utam,&lt;br&gt;itt lesz a végállomás, ha felépül múltam.&lt;br&gt;Itt a haza, otthon, család, fájdalom, ...&lt;br&gt;itt regőlöm el nektek ősi, bús dallamom.&lt;br&gt;Vannak titkok melyeket ki kell mondani,&lt;br&gt;itt simogatnak a pannon-szél szárnyai&lt;br&gt;Itt bújtam meg mindig, eső után ázva-fázva,&lt;br&gt;itt lett a szívem, az Öt-toronyba zárva !&lt;br&gt;&lt;br&gt;*&lt;br&gt;&lt;br&gt;&nbsp;</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322/dal-pannoniahoz</link>
</item>
<item>
<title>A jázmin illata</title>
<description>&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Copyright:&nbsp; Lyrical Poet, 2006. június 8. &lt;/p&gt;&lt;p style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 2.46cm"&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 2.46cm"&gt;&lt;strong&gt;A jázmin illata&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style="margin-bottom: 0cm; margin-left: 2.46cm" align="left"&gt;&lt;br&gt;&nbsp; Ma csodálatos napra ébredtem. Hosszú már már őszies esőzések&lt;br&gt;után végre verőfényes és napsugaras reggelre virradt fel a nap, és &lt;br&gt;madarak önfeledt énekétől zengett a kert, mert ők is boldogok voltak&lt;br&gt;velem együtt. Jó mélyeket lélegeztem a harsogóan tiszta levegőből,&lt;br&gt;és csodáltam a gyönyörűséget ami körülvett ebben a fenséges természeti&lt;br&gt;harmóniában ... &lt;br&gt;&nbsp;&lt;br&gt;&nbsp; &nbsp;A rózsák tele vannak virággal, és szirmaikon mint apró kicsi gyémántok,&lt;br&gt;úgy csillannak meg a reggeli harmat kristálytiszta cseppjei, ahogy&lt;br&gt;megcsillant rajtuk a napsugár, az édes simogató napsugár ... Boldogság&lt;br&gt;volt a lelkemben és a testemben egyaránt, mert valami végtelen nyugalom&lt;br&gt;és béke volt körülöttem ahogy önfeledten nézelődtem ... A sziklakert is &lt;br&gt;pompázik ahogy a virágzó kis növények elborítják; a rózsaszínű kis törpe&lt;br&gt;szegfű, a köveket párnaként beborító sárga színű varjúháj, vagy a halványlila &lt;br&gt;virágözönnel köszöntő kakukkfű, mely kiváló gyógy- és fűszernövény ...,&lt;br&gt;és a kb. 15 cm. magas madárhúr melynek hamvas-szürkés, bársonyos&lt;br&gt;tapintású a levele, és csak úgy világít felette a millió kis csillag alakú,&lt;br&gt;vakítóan fehér virág ...&nbsp;ugyanakkor meg kell említenem a füge kaktuszt is,&lt;br&gt;melynek tenyérnyi húsos kerek levelei vannak és körülbelül 6-8 cm. - es&lt;br&gt;citromsárga tölcséres virágai,&nbsp;de ő később virágzik mert meleg igényesebb.&lt;br&gt;A világoskék és sötét-lila törpe íriszek már elvirágoztak, ők most pihennek.&lt;br&gt;&nbsp;&lt;br&gt;&nbsp; &nbsp;Most jut eszembe micsoda kalandba keveredtem az ősszel; a ház teraszánál&lt;br&gt;csináltam az új lépcsőt, már be volt minden zsaluzva de volt egy kő ami&nbsp; kiállt,&lt;br&gt;ezért arra gondoltam hogy azt kiveszem a terasz széléből, mert nem lett&lt;br&gt;volna elég vastag a beton rajta. Ahogy kivettem a követ, volt egy kis &lt;br&gt;törmelék és föld amit ki akartam még szedni, amikor megmozdult a föld!&lt;br&gt;&nbsp; &lt;br&gt;&nbsp; Hát gondolhatod, ott volt benn a jó hűsben egy szép béka ... hát gondban&lt;br&gt;voltam mert alig tudtam hozzáférni hogy ki vegyem a szűk helyről, de&lt;br&gt;sikerült és átvittem őt a sziklakertbe, ott engedtem el ... A múltkor pedig&lt;br&gt;a szántóföld széléről hoztam be zsákokat, melyek jelezték a traktor&lt;br&gt;számára hogy meddig kell szántani. Szedtem ki a zsákokat hogy bele&lt;br&gt;rakom a kukába, amikor észrevettem hogy a talicska alján egy picike&lt;br&gt;5-6 cm-es gyík van ... rögtön kézbe vettem és őt is odavittem a szikla-&lt;br&gt;kertbe ahol békességben élhet!&lt;br&gt;&nbsp;&lt;br&gt;&nbsp; &nbsp;Közben ahogy nézelődtem, a kert távolabbi végében megakadt a szemem&lt;br&gt;az egyik kedvenc díszcserjémen, ő pedig nem más mint a jázminbokor.&lt;br&gt;Éppen virágzik, és gyönyörű krém fehér virágai oda vonzották a tekintetemet ...&lt;br&gt;&nbsp; &lt;br&gt;&nbsp; Mondanom sem kell hogy ennek a látványnak nem bírtam ellenállni, oda&lt;br&gt;kellett mennem hozzá, gyengéden a kezembe vettem a gyönyörű virágokat&lt;br&gt;és magamba szívtam a finom bódító illatát ... és még, és újra még, ki tudja&lt;br&gt;hányszor.&nbsp;mert nem tudtam vele betelni olyan&nbsp; mámorító volt a pillanat ...&lt;br&gt;És ott, akkor Te jutottál az eszembe, a szépséged, a gyengédséged és &lt;br&gt;a finom illatod ... éreztem ahogy gyengéden tartottalak a kezemben, és &lt;br&gt;gyönyörű voltál, és megrészegültem az illatodtól&nbsp;... Tőled, mert akkor és ott&lt;br&gt;Te voltál számomra a jázmin ...&lt;br&gt;&lt;br&gt;*&lt;/p&gt;&lt;p style="margin-bottom: 0cm"&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322/a-jazmin-illata</link>
</item>
<item>
<title>Az érzelmek Játéka</title>
<description>&lt;p&gt;Copyright: Lyrical Poet, 2004. október 15.&nbsp;&lt;br&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Az érzelmek játéka&lt;br&gt;&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;A színtiszta szerelem, mindig az érzelmek játéka,&lt;br&gt;azt is mondják, csupán nézőpont kérdése az egész:&lt;br&gt;és hogy éppen mikor, hol, és merre, vagy most,&lt;br&gt;mert az lehet tisztán plátói, vagy vad, és viharos.&lt;br&gt;Vagy most talán mégse, mert nem kérsz belőle,&lt;br&gt;mert vagy túl sok, vagy talán mérhetetlenül kevés&lt;br&gt;vagy nem viszonzod kellőképp, esetleg elkéred előre,&lt;br&gt;s ha gyenge vagy, majd ettől kapsz újult erőre&lt;br&gt;és mindegy hova írom a neved, s hogy merre mész!&lt;br&gt;Előre, vagy lassan körbe-körbe, néha meg hátra,&lt;br&gt;esetlen tétován csak ide-oda, vagy egy hűs szobába.&lt;br&gt;Mint egy graffytit, mindig úgy írom fel a nevedet,&lt;br&gt;mert tőled vagyok zajos, és már minden oly zavaros&lt;br&gt;hogy mikor mi történik éppen velünk, és most.&lt;br&gt;Amikor majd téged a szerelem oltárához viszlek,&lt;br&gt;miközben óvva, féltve, a két tenyerembe veszlek&lt;br&gt;és magamtól is kissé elpirulva, kábultan szeretlek.&lt;br&gt;Vagy éppen sírva és mosolyogva, esetleg nevetve,&lt;br&gt;gyönyörű fohászokat suttogok mind a két füledbe&lt;br&gt;amikor ha te velem vagy, és soha senki mással,&lt;br&gt;mindig együtt nevetünk a csillogó szemlátomással&lt;br&gt;vagy amikor sietsz, úszol, vagy csak táncolsz,&lt;br&gt;ha megölelsz, ellöksz, vagy magadhoz láncolsz&lt;br&gt;te kedved szerint mondhatsz feketét vagy fehéret,&lt;br&gt;én mindenem neked adom, örömöt, bút, vagy szerelmet.&lt;br&gt;Mely szerelem, téged talán soha meg sem éget!&lt;br&gt;És írsz majd a szerelemről egy gyönyörű szimfóniát,&lt;br&gt;én pedig elfogadom megadón legyintve, az iróniát.&lt;br&gt;Mikor azt hiszed majd hogy előtted hever már minden,&lt;br&gt;de másnapra kiderül hogy már semmid sincsen&lt;br&gt;hisz mégsem csak a tiéd az ég, a föld, meg a világ!&lt;br&gt;Akkor majd végre kimondom hangosan áldva a neved,&lt;br&gt;hogy biztosan tudd, valaki szeret: én Kedvesem!&lt;br&gt;Most azonnal, mindig, vagy esetleg majd máskor,&lt;br&gt;meglepődsz mindig ha szembejössz, a csodálkozástól.&lt;br&gt;Mert egyszerűen nem lehet téged, már nem szeretni!&lt;br&gt;De lehet veled sírni, mosolyogni, vagy nevetni.&lt;br&gt;Hisz nekem az sem mindegy hogy te mikor merre mész,&lt;br&gt;és hogy ebből melyik irány, a részegítő józan ész.&lt;br&gt;És a két gyönyörű melledre, szádra, majd újra vissza,&lt;br&gt;ahogy a tested, forró csókjaimat oly mohón issza&lt;br&gt;és lám, mennyi szédítő ajándék: a gyönyörök kútja!&lt;br&gt;Miért is tagadnánk, hisz hazug volna minden szándék,&lt;br&gt;hát ne leplezzük tovább, hogy ránk majd mi vár még!&lt;br&gt;És azt sem hogy én téged már oly régóta szeretlek,&lt;br&gt;azt meg pláne ne, mióta a nevemet, a nevemen nevezted.&lt;br&gt;Hiszen a kettőnk érzelme mindig oly viszonylagos,&lt;br&gt;pont úgy, ahogyan ez a mindennapi szerelem:&lt;br&gt;ahogy eddig is volt, fénylően tiszta, néha meg&nbsp; zavaros!&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;*&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322/az-erzelmek-jateka</link>
</item>
<item>
<title>A nőhöz</title>
<description>Copyright: Lyrical Poet, 1976. március 4.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;A nőhöz&lt;br&gt;&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;Az nagyon jó lenne ha nőként&lt;br&gt;csak Te lennél ezen a világon:&lt;br&gt;a szívem nálad sorban állna,&lt;br&gt;hogy csak neked gratuláljon.&lt;br&gt;Persze jó lenne még az is nagyon,&lt;br&gt;ha a mindennapi szerelmünket&lt;br&gt;tablettában kiírná az orvos,&lt;br&gt;azt legalább be lehetne osztani!&lt;br&gt;Végül azt szeretném mondani,&lt;br&gt;ha lehet, talán csak végszóra:&lt;br&gt;hogy a mindennapi szerelmünket&lt;br&gt;add meg nekünk ma.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mert nekem megfelel úgy is,&lt;br&gt;hogy Te, Nő vagy a nők között&lt;br&gt;és én, Téged mindennap szeretlek!&lt;br&gt;De ha lehet, az talán még jobb,&lt;br&gt;hogy Neked külön gratulálhatok.&lt;br&gt;És most, még az is jó nagyon&lt;br&gt;hogy ezt a verset szabad akaratból,&lt;br&gt;csak hozzád, csak Neked írom!&lt;br&gt;De a legszebb mégis az lenne,&lt;br&gt;ha hasonlóképpen gondolkodnánk&lt;br&gt;közös dolgainkról, mindenről,&lt;br&gt;mindig,&nbsp; -&nbsp; mind a ketten.&lt;br&gt;&lt;br&gt;*&lt;br&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322/a-nohoz</link>
</item>
<item>
<title>Ars poetica</title>
<description>&lt;p&gt;Copyright:&nbsp; Lyrical Poet, 1975. május 17.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;Ars poetica&lt;br&gt;&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;Már arcomból fakad a rózsa,&lt;br&gt;már karjaim mint a fák ága&lt;br&gt;úgy kapaszkodnak a jövendő,&lt;br&gt;meg nem élt rögös útjaiba.&lt;br&gt;Mert most már fogadalom köt,&lt;br&gt;eskü alatt vallott hittel: a nemes,&lt;br&gt;a&nbsp; &nbsp;t i s z t a &nbsp; s z ó &nbsp; a r á n y a !&lt;br&gt;&lt;br&gt;És azt is hiszem hogy ilyenkor már&lt;br&gt;nem szabad, a simogató szélnek,&lt;br&gt;és a virág-szeretkezésnek sem&lt;br&gt;l e h e t&nbsp; &nbsp;n e m e t &nbsp; m o n d a n i !&lt;br&gt;&lt;br&gt;És ilyenkor már nem szabad&lt;br&gt;gondolni, talán a halálra sem.&lt;br&gt;Most már csak egyet lehet tenni,&lt;br&gt;az úton előre csak menni, menni&lt;br&gt;a bűzös repkények és kórók,&lt;br&gt;és süppedő szántások között!&lt;br&gt;Egyre csak mélyebbre menni,&lt;br&gt;barázdáról - barázdára, és mégis&lt;br&gt;ami a lényeg, végig a sírig,&lt;br&gt;hogy egyre igazabbul, és csak&lt;br&gt;e g y r e&nbsp;&nbsp; ő s z i n t é b b e n !&lt;br&gt;&lt;br&gt;*&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/19540322/ars-poetica</link>
</item></channel>
</rss>

