1950.02.02 blogja

Marci cicánk

 

Volt egy cicám, nagy bajuszú

Szürke, kedves alamuszi.

Egeret ö sose fogott

Egész nap csak lustálkodott

 

Ha lejött hozzánk Petike

Csak a Marcit kereste.

Cirógatta, simogatta,

Teli hasát vakargatta.

 

Marci cicánk, ha éhes volt

A konyhaajtóban  nyivákolt

Addig sündörgött köröttünk

Míg bendőjét megtöltöttük.

 

Egy nap aztán nem jött haza

Mindhiába hívtuk.

Marci cicánk hova lettél,

Mindig haza várunk.

 

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián

Élt egy kis szöszke lány, bár ö nem volt királylány.

Kedves volt és szerény, szorgalmasan dolgozott.

Imádta az időseket, segített ahol tudott.

Egyik néni boltba küldte, a másik vizet kért.

Patikába is elszaladt,  a nagypapának gyógyszerért.

Évek jöttek el is szálltak,  idős lett a szőke lány.

Egyedül él szomorúan túl az Óperencián.

Senki sincs, ki bekopogna kicsi háza ajtaján.

Egyedül él elfeledve, nem gondol rá senki már.

Csillogó égbolton ezernyi fény ragyog

Árnyas fák alatt egy pár andalog

Egymás kezét fogva búcsúznak csendesen

Elválniuk muszáj, bár szerelmük végtelen.

 

Fiúnak vágyai messzire  repítik,

De a lány itt marad, mert őt nem engedik.

Bár szerelmük oly erős, most mégis válni kell

Ki tudja a jövő nekik mit rejteget.

 

Elmúlott sok sok év, elmúlt a szerelem.

A lány szívében néha még feldereng,

Azt kérdi merre ját, hol van a kedvese,

Gondol-e néha rá, jut-e még eszébe.

 

Tita Partján

 

Tita partján van egy fa, meg-megállok alatta

Nézem a víz folyását, hallgatom a csobogását.

Elgondolom honnan ered, hány kis falun át tekereg,

Arra messze a kis folyónak nevet vajon milyent adtak?

Másutt is Titának hívják, szeretik a csobogását?

Áll-e pad a patak parton, megpihennek-e rajta vajon?

Talán ott a messzeségben is áll egy szomorúfűzfa

Az emberek arra járva, megpihennek  alatta.

Nézem, nézem a kispatakot, vize gyorsan tovább csobog

Elviszi a bánatomat, messze szálló sóhajomat.

Talán megáll megpihenni,  nehéz terhét letenni,

Felvenni a vidámságot, átszelni sok falut, várost.

Valahol a messzeségben, összefolyni egy tengerrel.

Valamikor rég

 

Van egy falu, ott születtem én

Tolna megye kellős közepén

Ott állt egy fehérfalu ház

Édesanyám mindig haza várt.

 

Ott voltam én boldog és vidám,

Ott élt velem sok sok jó barát

Volt egy fiú, kit úgy szerettem én

Kamaszkorom boldog idején.

 

Elrepült már felettem sok év,

Kisfalumba visszajárok még.

Bár nincs már senki, aki haza vár

Leomlott a fehérfalu ház.

 

Tita partját benőtte a nád

Nem olyan, mint volt hajdanán

A kispadunk a fűzfa alatt áll

Őrizve, hogy volt egyszer egy nyár.

 

A padba vésve ott van a nevünk

Őrizve a régi szerelmünk,

Csillagok is emlékeznek ránk

Szép volt az elmúlt ifjúság.