183tudom blogja

életed ringatnám

csendet húzok homlokomra

http://www.youtube.com/watch?v=CWKLoOQmYKs&feature=related

 http://www.youtube.com/watch?v=D4CljbGbyZo

 átlépve

ige(n)em(ek) 

tudom
lehet
bírom

értem
látom
várom

érzem
szól
halad

valahol

 Majd, ha eljön az ideje...

Mikor már hisszük, sehonnan sem várható, a part alatt megpihennek a vándoridők. Békét hiszünk..

Szemeik fáradtan nézik a véres horizontot,

a lejátszott csaták, már nem véreznek, csak mélységeik hagynak örök nyomot.

Ekkor a vér visszaüt, mindenkitől, kitől már nem, nem várnánk csapást,

valami átnyúl a sziklák fölött, amik a megbízható támaszt nyújtották,

s a fojtás hirtelen szorít, suttogva kedvesen,

„ne haragudj, nem miattad, de ez így jár.”

„Majd megtudod és felemlegetsz ha már nem leszek”

most csak egy darabot tép épp a megmaradt lelkem becsületéből

csak azért

-„mert az az istenit, mindjárt széttaposom ezt az izét”

„hogy mondhatsz olyat, hogy nem szeretlek”

(- hisz segítségből rúgsz belém? Te is, kedves rokon)

mondom hangtalan, magamban, miközben az ablakon kinézve keresem, a hangtalanságom forrását, valami reményt, erőt, mely segít tovább hallgatni, és nem elmondani, azt: köszönöm, hogy gúnyolsz, és csak azt hallom mindent rosszul csinálok, és nem bírom, már, hogy Te is bántasz)

s az igákat már hiába szakítom,a gúnyod) a ki tudja mit várhatok,

 íratja majd alá velem az ítéleteket..rendelkezni szeretnétek  velem

de miért engedem?

bocsánat, hogy a saját éltem

sajátként élném…

ha már olyan lett amilyen, legalább azt had mondjam meg, miként fejezem majd be…