Apokrif verseim

Elgondolkodtat(ó!)

  Ma megszületik Isten Fia –
nyitott szíveken átlép,
emberek, kik belegondoltak:
az élet csak ajándék –
Pár év csupán: hatvan, vagy nyolcvan?
s nyílik a sír üres szája –
az élet 7másodperc lenne?
– elvész az ész józansága!
Csak úgy lettünk mint a majmok?
– s a gondolatok honnan..?
tán leestünk egykor a fáról –
ahogy Darwin megmondta?
Ha igaz lenne e szép mese –
s honnan a filozófia? –
görögnek s későbbi koroknak
művelt, lángeszű fia.
Szépművészetek s találmányok –
Ki a teremtést elkezdte,
Ő munkál emberi szívekben –
nem a fáról vetett le!
Sóhajod – még káromolva is –
Hozzá küldöd az égbe,
nézz a magasba, lásd meg arcát
s lelj a Könyvek könyvére!
Valaki halkan szól most hozzád –
nyisd meg a füled, szíved!
Fényes birodalmába hív Ő –
leld meg valódi kincsed!
Ott, hol Isten Báránya lépked
fenséges csillagokra –
kijelenti néked titkait
az Univerzum Ura.

Szerelem-kőedény
 

számomra a szerelem olyan
mint egy költemény - tintával
szavakba írott illékony kőedény
mint elérhetetlen utáni örök vágy
izzás megfoghatatlan ágy testetlen
kívánság  hol  csak a lélek ég és ölel
folyton rajzolva arcot festve testet s
egy  érintéstől  szivárványos  kútba
hullanak a tagok és az estek s egy
felhőarcon semmivé kenődnek a
formák  mégis úgy szorít karjuk
lábuk s  csókol szájuk mintha
érezhető s fogható lenne a tinta

VADRÓZSA
 
Világodba én nem jutok:
vadrózsa lettem a réten,
kék szemed felé ha futok, -
töviskezemmel nem érlek.
 
Vándorútra tévedt szívem
távoli tengerre kúszna,
lángomtól megtisztul minden:
lelkek purgatóriuma.
 
Vetnélek tüzes ágyamra,
szúrna szerelmem tüskéje,
szögeznélek ég aljára, -
ölelne a naplemente.
 
Rózsatengeremen ringna
keringőt a Hold sajkája,
tüzesen terülő tinta: -
lobog a szerelem lángja.

Az Anyatigris

 Az Anyatigris bátran védi fiait:
párjáért harcol szüntelen -
megérdemli, mert gyermekeit
ő hordta ki - ő neveli:
a szerencsés asszony! -
jól nevelték, jól szerették,
szigorú bölcsesség karjaival…
nem lépte át sohasem korlátait,
nem kóstolta magány óráit,
s a keserű elvetettséget.
Mindene megvan:
bővelkedik fiakban,
királynőként uralkodik.
 Nem ismeri a szüntelen epesztő
vágy zenéjét - szirénhangját
a megfoghatatlannak,
elérhetetlen szerelem iránt
hullatott kőkönnyek sirámát.
 
(2008. augusztus 14.)

Biztató

Egy kéz nyúl a fény felé
megérinti titkon
a létezés aranyát
passzív küzdelemre lép
szerette életét - elégette
kifosztatott a szíve
halott mosolya
szarkasztikus mondatai
lebegő éji szilánkok
valaki mélyen felsír
- de betemettetik -
nem az életét éli
pici lénye hó alatt
igazsága magába harap
s én érzem kezét
- titkon megérint -
egy üveggolyót szorongat
biztatásra szorul
keres kutat élni akar

*

Vándor ne félj!
Küzdj meg bilincseiddel!
Szabadságod legfőbb erény.

 (2009. szeptember 19.)