Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fényszilánk
Steel• 2017. június 15. 22:38
Csupa homlokpára ma az esti lég,
gyöngyözését holdsugár csókolja fel,
némaságom akár zsongását halt rét,
szívzöngéimre az ősz, mint sóhaj felel.
Előizzanak ezüstparázs-csillagok,
és a jég macskakövén hiányt ropog
a világ, tűnődéseim pillangók...
Virághervadtak már az idődombok,
emlékorchideákat csak bennem nyit
október szűz dere. Fura ez, hiszen
a koromhalálban egy hideg percig
vállamon csak az elenyészést viszem,
egészen addig az Isten lehelt percig,
míg kiragyog a mélyből fényszilánk-hitem.
BakosErika2017. június 16. 20:58
Nagyon szép...
Törölt tag2017. június 16. 16:11
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. június 16. 12:47
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. június 16. 10:00
"Fura ez, hiszen
a koromhalálban egy hideg percig
vállamon csak az elenyészést viszem,
egészen addig az Isten lehelt percig,
míg kiragyog a mélyből fényszilánk-hitem. "
Kiragyog innen is!
church732017. június 16. 07:45
Atyaég'! Ez valami varázslat!
csillogo2017. június 16. 07:35
S z é p !
kevelin2017. június 16. 05:49
Nèha,kiragyog az a fènyszilànk hit, szèp ez a versed is