Az Anya, örök

Steel•  2015. október 11. 16:28

Az Anya fényt teremtő hajnal, és

gyertyalobogású templomok csendje,

tenyér, mi emel és tart mindenek felett,


s a felnövés fájdalmát gyógyitó kéz.

Viselhet ráncot, vagy földruhát a teste,

Ő a lombtavasz, és lélek-kikelet.


Az Anya szivhajlékunk, nyitott kapu,

kék zenit, s mezőillatú nyugalom,

kinek a halandóság sem moshatja el


Éle-arcát. Hite nem lesz sosem hamu,

ha sors-Napunk ki is alszik nyugaton,

Ő az, kiben új holnap-sugarat lel...


Az Anya : otthon, és gyermeki hálaszó,

virágbimbózás mosoly-nyarakon,

finom simitás szeretethomlokon.


Az Anya : út, mely haza mindig járható,

Ő a tisztaság kimondott szavakon,

örök kőszikla világi futóhomokon.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. október 15. 13:57

Köszönöm értékes véleményetek és jelenlétetek!

bakonyiili2015. október 14. 14:32

S milyen nagyszerű, hogy Te ezt már anyaként - duplán - is érzed!
" örök kőszikla világi futóhomokon." Csodás!!!

Bugatti3502015. október 12. 10:58

virágbimbózás mosoly-nyarakon,
nekem a számon, de talán szememben is...:) Nagyon szép gondolat!

Doli-Erzsi2015. október 12. 07:18

Csodálatos érzéssel írtad!

csillogo2015. október 11. 21:46

Nagyon meghatóan írtad - szépséges gondolatok!

Törölt tag2015. október 11. 17:32

Törölt hozzászólás.