Az Anya, bennem

Fénytől zsong a pirkadat, elmerengem

az egyszer voltból mává lett sorsomat...
Gyermekem figyelem, és megremegem
a pillanatot, angyalok homloka


simul enyémhez, ahogy rám tekint,
s Isten veszi tenyerébe szivemet...
Fiam, ki fáradásból talpra segit,
Érte vajúdom mindig újjá hitemet,


és Anyák napján imákba rogy lelkem,
amiért szülőjévé tesz az Élet.
Mécsesgyúlások a sóhajok bennem,
előttem napkelte most Anyám képe,


kitől kaptam a szeretet májusát,
kivirágzott gondoskodásmagvakat,
s az asszonyi-én örökölt nyarát,
gyümölccsé érlelő emberi szavakat.


Köszönve csókolom emléke arcát,
magamba szivom szél-lehelt, lágy hangját...
Az Anya bennem a tiszta kéz, a barát,
tavaszi eső, mely mossa bánat sarát.


Az Anya bennem Általuk lett termőföld,
szembogaramban finom esti sugár,
érintésekben melegség, ringató csönd,
friss levegő a viharporok után...


Az Anya bennem gyökérzet és erő,
véremből lettnek fedél, tányérra étel,
bizalomszabadság, sarjadásra mező, 
templom, hol köldökzsinórjaink összeérnek.