--angela-- blogja

2012. március 20. 18:50

Tavasz

Abszurd képeket
Fest megint a tavasz.
Nem valós az ilyen.
Ó jaj, egyik sem az!

2011. november 28. 22:56

Ma talán vers születik

Ma talán vers születik,
Ma nem békít a próza.
Ma nehéz a szív, mély a gondolat,
És szóra vágyik, szóra!

Ma ég súlya a vállakon,
A levegő nem éltet.
Ma fulladozva botorkál
- mert így jó most - a lélek.

Ma részleges a jelenlét,
Halálos a nyugalom.
Ma a mondat őszintébb,
Mint akármelyik más napon.

Ma a csönd meleg takaró,
Elme mélye menedék.
Megváltás a szó a szívnek.
Vers kell, ma próza nem elég!

 

2009. december 10.

2011. április 2. 10:07

Erich Kästner: Példaszerű őszi éj

Erich Kästner: Exemplarische Herbstnacht 

Nachts sind die Straßen so leer.
Nur ganz mitunter
markiert ein Auto Verkehr.
Ein Rudel bunter,
raschelnder Blätter jagt hinterher.

Die Blätter jagen und hetzen.
Und doch weht kein Wind.
Sie rascheln wie Fetzen und hetzen
und folgen geheimen Gesetzen,
obwohl sie gestorben sind.

Nachts sind die Straßen so leer.
Die Lampen brennen nicht mehr.
Man geht und möchte nicht stören.
Man könnte das Gras wachsen hören,
wenn Gras auf den Straßen wär.

Der Himmel ist kalt und weit.
Auf der Milchstraße hat's geschneit.
Man hört seine Schritte wandern,
Als wären es Schritte von andern,
und geht mit sich selber zu zweit.

Nachts sind die Straßen so leer.
Die Menschen legten sich nieder.
Nun schlafen sie, treu und bieder.
Und morgen fallen sie wieder
übereinander her.

 

 

Példaszerű őszi éj

Éjjel a néma homályban
csak egy-egy autó töri meg a csendet.
Színes falevelek a nyomában
zizegve reá vadászni mennek
összeverődve, falkában. 

A levelek űzik és hajtják,
bár a szél nem kavarog.
Zörögnek, mint fecnik, s nem hagyják
- noha a sok levél egytől-egyig halott -,
testüket titkos törvények mozgatják.

Éjjel az utca oly kihalt,
nem égnek már a lámpák.
Reméli az ember, útján senkit nem zavart,
s ha nem lennének betonozva a járdák,
hallaná, ahogy a fű kihajt. 

Az ég messzi és hideg.
A Tejúton már havazott.
Hallod vándorolni lépteidet,
mintha más léptei volnának azok,
s mész tovább, te társa a senkinek. 

Éjjel csend uralja az utcákat.
A derék ember
lefekszik, mert fáradt,
de reggel
ismét a másikra támad.